3.rész

 Sziasztok!
Bocsi, hogy csak most hozom a részt, de így volt időm. A negyedik rész legjobb esetben jövő hét szombat este lesz, mivel újra elutazom. Amint látjátok a blog kinézete megváltozott, ez nem Bloodorange munkája( akinek innen utólag is Boldog Szülinapot kívánok), csak én szórakoztam.
Nagyon szépen köszönöm a 2 új feliratkozót és a kommentet is. Őszintén kicsivel többre számítottam, de valahol ezt is el kell kezdeni.
Remélem tetszik a rész, ma kibújik a szög a zsákból.Ehhez is szeretnék kommentet!

Puszi:
           Réka

3.rész

Seb szemszöge

   A repülő utam nagyon jól telt, hála a kedves utaskísérőnek. Miután landolt a gép és leszálltam, rögtön Tommi felé vettem az irányt. Ő már régebb óta itt van, mivel ő nem késte le a gépet. Sajnos kint, rajongók hada várt. Feltettem a napszemüvegem és kimentem az edzőmhöz. A csapat őt küldte értem. Mikor meglátott így szólt hozzám.

- Uram Isten! Mi történt veled?
- Semmi. Miért?
- Csak úgy süt rólad az elégedettség és a vidámság.
- Hahaha.
- Nekem ne próbáld tagadni.
- Majd elmesélem, az autóban csak menjünk már ki. – mondtam mivel láttam, hogy rengetegen néznek és most nem akartam bájologni velük. Kifelé menet aláírtam egy-két kártyát. Miután bepakoltunk a kocsiba, Tommi indult is a vezető felőli részhez.
- Csak szeretnéd… Amíg velem utazol, te nem vezetsz!
- Értettem főnök- mondta és felém dobta a kocsi kulcsokat. Miután elindultunk, Tommi nem packázott sokáig.
- Na, mitől is virul a TE kis német fejed?
- Hát jó utam volt….
- Na! Nő van benne?
- NEM, dehogy!
- Hát akkor?
- Gonosz voltam.
- Mit csináltál, elvetted egy gyerektől a Kinder csokiját és megetted előtte?
- Kackac. Nem. A gépen, az első osztályon utaztam, és egy olyan helyett kaptam, ami nem szimpla volt, hanem dupla. Dupláját fizettem ki azért a helyért. Így miattam valaki a turista osztályon utazott.
- Egyetlen kicsi németem. EZ nem gonoszság volt….
- Hanem mi?
- Ez kérlek szépen sztárallűr volt.
- Tessék?
- Ez nem volt más csak egy kis erőfitogtatás.
- Jaj Tommi hagyd már!
- Belehaltál volna, ha valaki szembe ül veled? Ki tudja el tudott e jönni szegény ugyanazzal a géppel? Vagy tegyük fel egy idős nénié volt a hely, aki egész életében arra spórolt, hogy első osztályon utazhasson, de nem, mivel Sebastian Vettel hisztis kedvében volt.
- Jaj, hagyd már.
- Seb, inkább napoljuk a témát.

   Mikor a szállodához értünk az tele volt rajongókkal. Ott is aláírtam, hogy Tommi ne mondhassa, hogy kegyetlen vagyok. Miután felértünk, Britta már a szobámban volt.

- Szia!
- Te csak ne köszöngess nekem. Az internet már most tele van Sebastian Vettel, kis hisztijével. Christiant most kérdezték meg, hogy nyilatkozunk e a témában. Muszáj neked különcködni?
- Ne kezd te is Britta! Már megkaptam Tommitól is!
- Jó! Elintézem valahogy! De jobb, ha tudod Vettel! Jössz nekem eggyel!

- Értettem, de lefekszem, mert hosszú napom lesz holnap. Britta, holnap minden cécóra elcipelhetsz, és mindenkivel kedves leszek!

- Én is így gondoltam!

   Miután elmentek lefeküdtem aludni és azon gondolkodtam, hogy megkeresem azt akinek megvettem a jegyét és kiengesztelem valahogy. Igazuk volt. Nem kellett volna ennyire önzőnek lennem. A csütörtöki rendezvényeken, halálra untam magam. De nem mutattam, mivel tudtam, ha csak egy grimasz megjelenik az arcomon Britta, ott mindenki előtt felkoncol! Az igazi hétvége számomra pénteken jött el, amikor is elkezdődtek a szabadedzések.

   Szerencsémre, minden a kezemre játszott. Mind a kettőn jeleskedtem. Nagyon szeretem a monzai pályát, nemcsak a vezetését. Érzelmi szálak is fűznek hosszá. Itt nyertem életem első versenyét. Amikor már mindenki leírta a Torro Rossot na akkor megmutattuk nekik. Időmérő és futam az enyém volt. Nem tudom mások, hogy vannak vele. De szerintem sokkal többet jelent egy kis csapattal nyerni,mint egy szuper hatalommal. Nem azt mondom, hogy rossz a Red Bull-nál. Ha ezt mondanám akkor hazudnék, nagyon szeretek itt versenyezni. De ott teljesen más volt nyerni. A szombati szabadedzés is hasonló volt, mi diadalmaskodtunk. Volt egy kis időm a szabadedzés előtt így elmentem enni egy kis sütit. Ám szerencsétlenségemre Tommiba botlottam, aki kitessékelt az ebédlőből. Kifele menet találkoztunk Helmuttal, aki elkezdett velünk beszélgetni.


- Seb. Nem is kérdeztem, miért nem velünk jöttél?
- Hát az érdekes lesz. – mondta a világosabb szőke srác.
- Tommi, ne piszkálj. Hát elbambultam az időt és nem értem ki a reptérre, Christianék nem tudtak tovább várni, ezért nélkülem indultak el. Helyette egy másik géppel jöttem, szerencsére az első osztályon volt még egy hely, csak sajnos,olyan volt amivel szemben ültek.
- És?- kérdezte Helmut.
- Hát nem akartam társaságot és megvettem a szemközti helyet is.
- Mit csináltál?
- Megvettem még egy helyet. A légi utaskísérő nem nagyon akart engedni, de szerencsére a sármom lekenyerezte….- ekkor egy hang szólalt meg a hátam mögül
- Szóval TE vetted meg a jegyemet?- szegezte nekem a kérdést,egy nagyon csinos nő mire mind a hárman odakapták a fejüket.
- Ellie?- kérdezte tőle Helmut.
- Szia Helmut.- mondta lány és odalépett hozzá, hogy körbepuszilja. – Ne haragudj te még nem válaszoltál. – mondta nekem és a mutató ujjával a mellkasomra bökött

- Mi is volt a kérdés? – kérdeztem, miközben végig mértem. Nagyon csinos volt. Nem igazán magas, talán 160 cm, nagy kék szemei voltak és hosszú hullámos szőke haja. A ruhája akarva akaratlanul is, de Red Bull színekben pompázott.
- Te vetted meg a jegyem? – kérdezte meg megint. – Ja és ha megkérhetnélek, ne ilyen nyilvánosan bámulj.
- Elnézést kérek Pukkancs kisasszony. Lehet, hogy igen… Szenvedtél valami károsodást az úton?- kérdeztem meg gúnyosan. Erre a mondatra felszikrázott a szeme, az a gyilkos tekintet valahonnan ismerős volt, csak nem tudom honnan….
- Elegem van. Utálom az ilyen embereket. Azt hiszed, a pénzeddel mindent megvehetsz. Hát akkor nagyon tévedsz. Nem vagy más, mint egy agyon sztárolt kisherceg. – mondta, majd elviharzott. Ekkor vettem észre, hogy rengetegen bámulnak minket. Tommi fuldoklott a nevetéstől. Helmut arcán, pedig megjelent, egy apró mosoly.
- Hát fiam, jól kifogtad. – mondta.
- Ugyan miért? Ki volt ez a Szélvész kisasszony?- és elkezdtem inni
- Ő kérlek szépen Elina Horner. – mondta. Mire én félre nyeltem a számban lévő vizet.
- Tessék?- kérdeztem.
- Ő nem más, mint Elina Horner, a csapatfőnökünk Christian Horner egyetlen lány. - erre a mondatra nem számítottam. Azt hiszem, ma még szorul a kötél a nyakam körül.

2.rész

Sziasztok!

Mivel elmegyek 1 hétre ezért ma rakok fel új részt! Nagyon örülnék annak, ha kapnék visszajelzést, mivel nem tudom, hogy tetszik e amit csinálok.
Megjegyzem a blog kinézete rendezés alatt van. Remélem tetszik a rész.
Puszi:
          Réka

2.rész

Elina szemszöge:

  Alig vártam, hogy véget érjen a repülőút. Eldöntöttem,hogy miután leszállok a gépről megkeresem azt az idiótát aki megvette a jegyem. Ordítani fogok vele. DE nem ez lesz a legrosszabb.Kényszerítem, hogy az én útitársaim között tegye meg a visszafele utat. Mindegy, most már le kell higgadnom. Már alig vártam, hogy kiérjek a terminálba. Ott meglepetésemre, nem apa, hanem a nevelőmamám Eleonora fogadott.

- Mama! Hát te, hogy kerülsz ide? – anyukámként tekintek rá, hiszen 4 éves korom óta nevel apuval együtt. Nagyon korai gyerek voltam. Hiszen apu gimnáziumi szerelméből lettem én az ajándék. 18 volt amikor megszülettem. A szülőanyám lepasszolt neki fél évvel a születésem után. Apa amellett,hogy nevelt engem, még építeni is tudta a karrierjét, így került bele a Forma1-be. 3 évvel később megismerkedett Noraval, aki elfogadott és sajtjaként kezdett el nevelni, ebben közrejátszik az is, hogy neki nem lehet saját babája. A jég akkor tört meg amikor oviban meghívtam anyák napjára. Azóta Ő az én anyukám.
- Ellie, kicsim! Apád üzeni, sajnálja, hogy nem tudott eléd jönni, de Dietrich-el kell valamit megbeszélnie. Ez a csapatfőnökök sorsa! Istenem te milyen szép vagy ma.
- Ugyan anya hagyjuk, köszönöm! – mondtam, hiszen nem volt rajtam más csak egy mintás ruha fekete dzsekiivel és topánkával.
- Milyen utad volt? – kérdezte anya miután beszálltunk az autóba.
- Borzalmas!
- Miért?
- A taxim késve ért oda a jegyem meg eladták az első osztályon, helyette a turistán utaztam két idegesítő pasi mellett.
- Jaj, az borzalmas lehetett.
- Nem tudom ki vette meg a jegyem, de az biztos, hogy megtalálom és nem fog nekem örülni.
- Jaj ez a mai nap egy ilyen. Apád egyik munkatársa lekéste a gépet, ezért későbbivel jött.
- Mama?
- Igen kicsim?
- Muszáj kimennem a pályára?
- A szabadedzésekre nem,de időmérőre és a nagydíjra igen. Mit akarsz csinálni helyette?
- Felfedezem a helyi specialitásokat és írok róla az újságnak.
- Hát az nagyon jó lesz…. – mondta anya és ebben a percben leparkolt a szállodánál.
- Istenem…. Abból a pénzből amit, erre a luxusra költenek rengeteg gyereket lehetne jól lakatni.
- Ezt apádnak ne mond- mondta anya, mikor a szobánk felé tartottunk.

   A szám tátva maradt amikor beléptünk a szobába. LUXUS, csupa nagy betűvel. Habár, amíg nem az én fizetésemből vonják le, addig jó. Mikor beértünk apa épp telefonon beszélt.

- Nem,nem,nem és nem. Nem megyünk bele semmi ilyenbe. Azonnal állítsatok rá embereket a témára. Ne haragudj,de most mennem kell. Akadt egy másik dolgom. – mondta majd letette a telefont. – Ellie, jaj de jó, hogy látlak!Ne haragudj, hogy nem én mentem eléd, de…….
- Ne magyarázkodj. Anya már mondta,hogy dolgod volt. – mondtam és átöleltem. –Ez Christian Horner dolga.
- Milyen utad volt? – kérdezte, miközben leültünk az előre megrendelt vacsora mellé.
- Borzalmas! A taxim késve ért oda a jegyem meg eladták az első osztályon, helyette a turistán utaztam két idegesítő pasi mellett.
- Szegénykém. Nem találkoztál Sebastian Vettel-el?
- Kivel?
- Ő az egyik pilótánk és ugyanazzal azzal géppel utazott, mint te.
- Lehet, hogy ő az első osztályon utazott. Tényleg meg is kérdezem majd tőle…….
- Egyébként mit is keresel te Olaszországban?
- Összekötöm a kellemest a hasznossal.
- Vagyis? – kérdezte anya.
- Egyszerre vagyok veletek és írok cikket az Észak-Olaszországi ételkülönlegességekről.
- Azaz, alig fogunk látni. – mondta apa szomorúan.
- Nem igaz.AZ időmérőre és a futamra kimegyek.Ígérem.
- Hiszem, ha látom.
- Mondtam,hogy ott leszek.De,ha nem haragszotok meg,én inkább lefekszem aludni.

    Elköszöntem tőlük és elmentem aludni. A csütörtököm és a péntekem is nagyszerű volt, hiszen rengeteg finom ételt kóstoltam meg és sok kedves emberrel ismerkedtem meg. Már pénteken nekifogtam a cikk megírásának. Mikor szombaton felkeltem erőt vetem magamon és jó sokáig készülődtem. Egy órára értem ki a pályára, ott mindenki mint a mérgezett egerek rohangáltak fel s alá. A motor-home-ba indultam, hogy megkeressem aput. Ekkor láttam meg Helmut Marko-t, de ő éppen két szőke sráccal beszélgetett. El is indultam,hogy köszönjek, amikor is meghallottam,hogy miről beszélnek.

- Seb. Nem is kérdeztem, miért nem velünk jöttél?
- Hát az érdekes lesz. – mondta a világosabb szőke srác.
- Tommi, ne piszkálj. Hát elbambultam az időt és nem értem ki reptérre, Christianék nem tudtak tovább várni, ezért nélkülem indultak el. Helyette egy másik géppel jöttem, szerencsére az első osztályon volt még egy hely, csak sajnos,olyan volt amivel szemben ültek.
- És?- kérdezte Helmut.
- Hát nem akartam társaságot és megvettem a szemközti helyet is.
- Mit csináltál?
- Megvettem még egy helyet. A légi utaskísérő nem nagyon akart engedni, de szerencsére a sármom lekenyerezte….- ekkor már nem bírtam tovább és kiléptem a takarásból.
- Szóval TE vetted meg a jegyemet?- szegeztem neki a kérdést, mire mind a hárman odakapták a fejüket.

1.rész.

Sziasztok!
Tudom, hogy jó sokára hoztam az első részt, de sajnos egy technikai gikszer miatt így alakult. Remélem tetszik. Nagyon örülnék egy pár kommentnek.A részeket megpróbálom hetente hozni.
A csodaszép fejlécért és a bétázásért ezer hálával tartozom Bloodorange-nak.
Sok Puszi:
Réka

1.rész

2011.szeptember.7, London.

Sebastian szemszöge:

    Nem hiszem el. Ez is csak az én szerencsém lehet. Lekéstem a magángépet, ezért utazhatok „hétköznapi” géppel. Még szerencsém, hogy az első osztályon még volt egy hely és így időben odaérek Monzaba. Ennek ellenére mégsem érzem magam szerencsétlennek. A pályafutásom nagyon is sínen van. Csak ebben az évadban 7 győzelmet és 4 második helyet tudhatok magaménak. Csupán a hazai versenyemen nem állhattam dobogóra, de ott 4. lettem. Egy lépésre vagyok a világbajnoki címtől. A magánéletem már teljesen más a Hanna-val való kapcsolatom kihűlt, ezért a nyáron közös megegyezés alapján szétmentünk. De továbbra is barátok maradtunk. Mégsem vagyok elkeseredve. Úgy érzem, most jön majd a VÁLTOZÁS. A repülőn pont egy, olyan helyet kaptam, ami nem egyedül állt a fülkében, hanem vele szemben volt még egy ülés. Mivel eddig nem ült oda senki, ezért ledobtam oda a táskám. Nem akarok társaságot jöttem rá. Felálltam, hogy megkeresem az egyik légi utas kísérőt. Szerencsémre épp szembe jött egy.

- Segíthetek uram?- kérdezte meg kedvesen.
- Igen megköszönném. Velem szemben van egy szabad ülés, ahová még nem érkezett meg senki. Látja?- mutattam a táskám ülésére.
- Igen látom.
- Meg szeretném venni azt a helyet.
- Tessék?
- Meg akarom venni azt a helyet.
- De hát az a hely már el van adva.
- Nem baj. Kifizetem a dupláját, nem akarok ma társaságot. –mondtam neki és már vettem elő a tárcám, hogy kifizessem a helyet. – Tessék itt a jegy ára. Kérem. - néztem rá elárvult kiskutya szemekkel.
- Rendben uram. Megpróbáljuk elintézni az utassal.
- Köszönöm a segítséget.
- Nincs mit uram. Kellemes utazást kívánok. – mondta majd magamra hagyott.

   Én pedig fogtam magam és visszamenetem a helyemre, ott elővettem az előző évi adatokat és Ipod-omat, hogy kikapcsolódjak. Bedugtam a fülem és tudomást sem vettem a repülőgépen zajló egyéb dolgokról.


Elina Horner szemszöge:

   Csak én lehetek, ilyen szerencsétlen. Gondoltam magamban. A taxim késett, így épp, hogy elértem a repülőm. Mikor felértem a gépre, indultam volna a helyemre, amely az első osztályon volt, ám mielőtt bemehettem volna megállított egy légi utas kísérő.

- Kisasszony ne haragudjon, de kavarodás történt.
- Milyen kavarodás?
- Nem érkezett meg időben, ezért eladtuk az első osztályra szóló jegyét.
- Tessék??? Eladták a jegyem. Ezt nem hiszem el.
- Nagyon sajnálom, ám itt a másod osztályon még van egy hely.
- Nekem kell a helyem. Dolgoznom kellene.
- Sajnálom kisasszony, de már elfoglalta az utas. Önnek itt a másod osztályon tudunk biztosítani helyet, mint már mondtam. Elfogadja?
- Legyen. HA nincs más választásom. Hol lesz a helyem?- kérdeztem beletörődően a hölgytől. Nem kezdtem el vele cirkuszolni, hiszen ő is csak a munkáját végezte.
- Ott középen a 2 úriember között.

   Mikor oda fordultam láttam,hogy a 2 „úriember” igen érdekes. Én nem ítélkezek első látásra,de az a két férfi biztos nem úriember. Az egyik egy 50-es pasi volt, aki a kopasz feje búbját úgy akarta eltakarni, hogy egyik oldalról a másik átfésült egy pár hajszálat. Állandóan a telefonjában nézetgette magát és igazgatta a frizuráját. A másik pedig egy jó NAGY pasi volt aki leplezetlenül bámulta a gépen lévő nőket. Kétségbe esetten néztem a nőre.

- Biztos, hogy az én helyem.
- Igen, kisasszony. Tudok valamit segíteni?
- Esetleg nincs egy másik hely?
- Nem nincs. Megfelel?
- Jó lesz köszönöm. – mondtam beletörődve. Majd elindultam feléjük. – Elnézést beengedne?
- Ez a te helyed mókuska?- kérdezte a kopasz férfi.
- Igen uram.

   Miután beengedett, bepréseltem magam közéjük. Épp a jegyzeteim vettem elő amikor a másik megkérdezte.:

- Kér mogyorót?
- Nem, köszönöm.
- Esetleg kér chipset, ropit, csokit, valamit?
- Nem, köszönöm.


Szerencsére abbahagyta a kérdezősködést, mivel szóltak, hogy kapcsoljuk be az öveinket. Felszállás után a kövér pasi elkezdett enni, miután rekordidő alatt betermelt mindent. Elaludt és elkezdett horkolni. A másik férfi, meg folyamatosan rám kacsintgatott. Így nem tudok dolgozni. Dühömben összecsaptam a jegyzeteim, visszaraktam a táskámba, közben pedig kivettem az Ipodomat. Mikor bedugtam a fülem, arra gondoltam, csak tudjam meg ki vette meg a jegyem. Jól be akarok olvasni neki, legyen akár az angol királynő vagy valaki más nagy ember.