10.rész

Sziasztok!

A kihagyás után itt az új rész. Csak annyit fűznék hozzá, hogy remélem tetszik!  :D
A blog új kinézetet kapott köszönet érte, Bloodorange-nak.
Pusi:
        Réka

10.rész

Seb sz.:

Nem láttam őt az óta az este óta. De az újságok címlapján még a mai napig feltűnünk. Nem ám azzal, hogy új edzőm van. Igen Tommi máshol nagyobb kihívást látott. Az új edzőm Heikki Houvinen. Már az év végén

elkezdtünk ismerkedni és most már igazán jóban vagyunk. Teljesen más, mint Tommi. Ő is finn, de egyáltalán nem nyugodt. Állandóan mozog, nem lehet lelőni. Ma is egy csomót kéne edzeni, de minek, még csak el sem indultunk. Leparkoltam az autót, amikor egy kezet láttam meg a szemem előtt.

-        Hahó, Seb! Itt vagy?- kérdezte meg Heikki.

-        Nem igazán tudom, magam sem. – mondtam neki.

-        Megint rá gondoltál?

-        Mégis kire?- adtam a hülyét.

-        Linára. Mostanában mindig ő jár a fejedben. Nem is figyelsz rám.

-        De figyelek, csak…- mondtam és elindultunk a gyár felé.

-        Csak, ő jobban érdekel. Te Seb mi ez a ricsaj?- kérdezte meg az edzőm, mikor már a bejárat közelébe értünk.

-        Nem tudom, de..- mondtam és ekkor meghallottuk a „beszélgetést” .

-        Hahó! –mondta egy fiatal lány

-        Maradjon már csöndbe. –kiabált rá idegesen Natalie a recepciós és folyamatosan az ajtót nézegette, de szerencsére nem látott minket.

-        Nem érti meg, hogy találkoznom kell Christian Hornerrel.  –mondja megint a lány és akkor, már tudom ki az. Ez Lina. Itt van a gyárban. Ránézek Heikkire és azt tátogom ” A lány Lina”. Mire ő „ A Te Linád?”. Válaszul bólintok

-        Na idefigyelj mucikám. –mondja lekezelő módon a nő és az ajtót lesi megint.. - N-e-m  f-o-g-a-d! –mondta el szótagolva.

-        Ki jön, hogy ennyire az ajtót nézegeti? –mondta ő is és hátrafordult, majd vissza.

-        Az a maga számára lényegtelen, buta kis csitri. Mit akar Hornertől? A szeretője? – ez volt az a mondat, ami végleg betette a kaput. Kiléptem a takarásból és azt mondtam.

-        Nem ő az apja. – a hangomra Natalie szemei elkerekednek, ő pedig hátrafordul.

-        Seb .- suttogja meglepetten. A feszültség oldásaként megszólalok.

-        Szia, Lina! Régen láttalak!

-        Igen, az nem…- kezdte volna el mondani, de Natalie kitör a recepciós pult mögül és kis híján feldönti Ellie-t, aki elejti a kesztyűit.

-        Mr. Vettel,Mr. Edző.- mondja Heikki-nek címezve.

-        Istenem!- kiált fel Lina, majd odalépek mellé és a felveszem a leejtett kesztyűit.  – Hát akkor ezért volt az egész, igaz?- kérdezi meg a másik nőt, a recepción egyre többen és többen gyűlnek össze.

-        Mi ?- kérdezzük meg Heikki-vel.

-        Miután bejöttem a nő meglátott valamit a gépen, bizonyára azt, hogy megérkeztetek, és megpróbált lerázni. Hölgyem megkérdezhetem melyikük miatt igazította meg a haját tett fel újabb adag rúzst és igazította meg a tudjuk miket?

-        Miket igazított meg?- kérdeztem meg, de mire kimondtam a kérdést meg is értettem a válaszom – Á, nem kérdeztem semmit.

-        Na Natalie, Mr.Vettel vagy Mr.Houvinen, akit maga tiszteletlenül Mr. Edzőnek szólított. Nem azért, de ez egy kicsit perverz mind a ketten fiatalabbak magánál!- mondta Lina mindnyájunk megdöbbenésére.

-        Na de kérem, én nem így gondol…- kezdett bele az elvörösödött Natalie.

-        Ne nézzen már…- kezdett volna bele Lina, de befogtam a száját.

-        Köszönjük, mi elmentünk. - mondtam majd a lift felé kezdtem húzni őt, Heikki követett minket. Miután beszálltunk rá is szóltam.

-        EZ meg mi a nyavalya volt?

-        Neked is szia Sebastian. Még be sem mutattak minket egymásnak. –szólt Heiiki-hez.

-        Heikki-Lina és Lina-Heikki. – mondtam idegesen.

-        Szia, a nevem Heikki Houvinen, én vagyok Seb új edzője. Tényleg honnan tudtad a nevem?

-        Figyelemmel kísérem Seb pályáját… –mondta majd hirtelen elhallgatott erre én is felkaptam a fejem.

-        Tessék?

-        A nevem Elina Horner. Örülök, hogy megismertelek, de most mennem kell, ne haragudjatok. –mondta majd miután kinyílt a liftajtó elindult az ellenkező irányba.

-        Heikki megleszel nélkülem?

-        Persze. - mondta majd visszaszállt a liftbe.

-        Lina! Várj meg.

-        Tessék.

-        Beszélhetnénk? Itt van a szobám.

-        Nekünk nincs miről beszélni.

-        Szerintem pedig van! Jössz?

-        Jó. –mondta vonakodva, majd utánam jött. Miután beléptem a szobámba levettem a kabátot és hátrafordultam. Ő ott állt az ajtóban és nem tudta mit csináljon.

-        Gyere már be. Nem akarjuk, hogy mindenki halljon igaz?

-        Hát nem…

-        Na akkor gyere be és vedd le a kabátod és ülj le. – mikor levette a kabátját láttam meg mennyire csinos. – Nagyon csinos vagy ma.

-        Ugyan Seb! Hagyjuk a tiszteletköröket. – mondta, de közben nem nézett rám.

-        Kérlek, ne legyél ilyen távolságtartó. Baj van? –kérdeztem meg és leültem mellé.

-        Nem tudom az e. Sajnos most minden kusza a munkám és a magánéletem is.

-        Mi történt? Meghallgatlak.

-        Nem akarlak feltartani….

-        Te sosem tartasz fel. Kezd el.

-        Jó a munkahelyemen érdekes feladatot kaptam, a munkám kihelyezésével, közelebb kerülök valakihez és így nehezebb lesz tagadnom, amit iránta érzek. – nekem rosszul esett. Tudom én kérdeztem meg, de akkor is .

-        A srác hülye, ha nem vesz észre.

-        Hát ez az. Ő szeret, szerintem. Csak azt nem tudja, hogy én mit érzek iránta.

-        Elég talpra esett vagy, mond el neki.  – mondtam majd hátat fordítottam neki. Nem akartam tovább hallgatni az áradozását.

-        Jó. Köszönöm a tanácsod.

-        Igazán nincs mit, örülök, hogy segíthettem.  –még mindig nem fordultam meg.

-        Seb!

-        Igen? – megfordultam és ő ott állt velem szemben.

-        Akkor elmondom. Nagyon tetszel. Azért…

-        Mit mondtál? –kérdeztem és a kezeim közé fogtam az arcát.

-        Azt, hogy tetszel! Nagyon is!

-        Nem is hiszem el. – mondtam és megcsókoltam. – Miért is jöttél?

-        Már mondtam, a munkahelyem miatt.

-        Azaz?

-        A magazin úgy döntött, hogy kiterjeszt a Forma 1-re is. Lesz az adott ország étkezési kultúrájáról és a futamról is cikk. Én leszek az utazó riporter. – mondta és átfonta a karjait a derekamon.

-        Velünk fogsz utazni?

-        Azt akarom, megkérdezni, hogy lehetek e Red Bull-nál.

-        Lehetsz.

-        Ezt nem Te döntöd el.

-        Hát ha máshogy nem a páromként ott lehetsz.

-        A párodként? Lehet nekem is beleszólásom? Még meg kell dolgoznod azért.

-        Hát ez lesz élete egyik legédesebb munkája.- mondtam és megcsókoltam. Ekkor kicsapódott az ajtó és beviharzott rajta Christian.

-        Seb nem láttad Ellie-t? Azt mondták itt van…- mondta erre pedig szétreppentünk, de nem engedtem el a kezét.- Ellie te itt? Az előbb Te és Sebastian? Már megint lemaradtam valamiről?

Sajnálom...

Sziasztok!

Most sajnos nem résszel jövök, sajnálom, de a hétvégén nem biztos, hogy tudok friss részt hozzni, mivel nem leszek gép közelben.
Ha vasárnap este úgy érek haza, akkor talán fel tudom tenni, ha nem akkor sajnálom.Jövő héten már biztos lesz fent új rész.
Még egyszer bocsánat.
Puszi:
            Réka

9.rész

Sziasztok!

Hoztam az új részt. remélem ez tetszeni fog nektek.Írtátok, hogy Seb karaktere kicsit nőies lett. Így van az elején kicsit érzékenyebb, de csak azért, mert ennek később fontos szerepe lesz. :D
Nagyon örültem, Seb vasárnapi győzelmének, habár etikátlannak tartottam a Ferraris szurkolók viselkedését. De tudjuk, ahány ház annyi szokás.
Ja és aki tudja nézze meg a Rush-t. Nagyon jó lett!
Jó olvasást kívánok.
Puszi:
          Réka

UI.: Mit gondoltok Kimi átigazolásához? Személy szerint én jobban örültem volna, ha marad a Lotusnál. Ezután már csak abban reménykedem, hogy Hülkenberg lesz Grosjean csapattársa. írjátok meg a véleményeteket.






9.rész:

Elina sz.:

Január közepét írunk. 1,5hónap telt el a Sebastiannal történt „incidensünk” óta. Nem tudtam a közelében lenni, amíg nem tudtam magamban tisztázni azt, amit érzek. Apáéknak azt írtam, hogy kaptam egy üzenetet Dean-től  ( ő a főnököm), hogy minél hamarabb térjek vissza Londonba. Amilyen gyorsan csak tudtam elmenekültem. Menekültem előle, az érzései és a saját érzéseim miatt is.  Az, hogy közösen jelentünk meg a gálán még a mai napig előkerül egy-két újságban. Éppen ma reggel láttam meg, hogy megint mi vagyunk a címlapon.”Vajon ő rabolta el a háromszoros bajnok szívét? Egyik fél sem nyilatkozik.”. Vajon miért nem? Már teljesen elegem volt abból, hogy folyamatosan erről cikkeznek. Éppen az angol iskolák reform kosztjáról írtam cikket, amikor Kat a főnököm titkárnője odajött.

-        Elina! Mr. Smith az irodájába hívat.

-        Rendben, köszönöm Kat. – kitolom, magam a helyemről megnézem, hogy tiszta e csizmám. Mielőtt bekopognék, megigazítom a szoknyám és a piros blúzom. Erőt veszek magamon és bekopogok.

-        Szabad!- szól ki egy mély férfihang.

-        Szervusz Dean. Kat szólt, hogy hívatsz.

-        Igen kérlek, foglalj helyet. –mondja és az íróasztala előtti székkel kínál meg.

-        Miért is kellett jönnöm? Valami baj van a munkámmal?

-        Nem nincs baj a munkáddal. Azért hívtalak, mivel mostanság rengeteget szerepelsz az újságok címlapján.

-        Tudom, de nem igaz belőle semmi. Nem vagyok Sebastian párja. – kezdtem el mentegetőzni.

-        Hát az kár.

-        Tessék ???

-        Jól hallottad az nagy kár. Mivel ki akarjuk használni a pillanatnyi hírnevedet.

-        Mégis, hogyan?

-        A Gourmet magazin új ágazatot nyit. Megnyílunk a sportok felé.

-        De ez egy gasztronómiai magazin.

-        Igen tudom. Ezért lesz az, hogy az elején találnak, az olvasók egy kis összefoglaló az adott versenyről plusz még hozzácsapjuk az adott ország és tájegység étkezési kultúráját.

-        Ez érdekesen hangzik.

-        Még érdekesebb lesz az a tény, hogy Te fogod írni a cikkeket.

-        Mi? De ez akkor azt jelenti, hogy….

-        Igen, minden futamon ott kell lenned. Nem okoz gondot?

-        Hát tulajdonképpen…

-        Találhatunk valaki mást is. Rengetegen állnak sorba az állásodért.

-        Te most megfenyegetsz?

-        Nem, csak felvázolok 2 utat. Vagy ez, vagy az. Te választasz.

-        Mit kell csinálnom?

-        Na látod ez, a beszéd. Hát te csütörtökön mész. Ha nem európai futam van, akkor már szerdán. Csütörtöktől szombat délelőttig szeded össze a gasztronómiai anyagot. Szombat délután és vasárnap pedig a futamon vagy.

-        És mégis hol?

-        Az apád nem csapatfőnök?

-        De igen .

-        Na akkor nála lehetsz. Minden probléma megoldva. Nem kell bejönnöd. A szerkesztőség mindent fizet. Akkor márciusban irány Ausztrália. Egyéb kérdés van?

-        Nincs. – mondtam és kimentem a szobából.

Az asztalomhoz mentem és elkezdtem felöltözni. Mivel kint még nagyon hideg van ezért melegen felöltözök. Miután kimentem a szerkesztőségből megcsapott a hideg. Jól esett ez a dermesztő valóság. Tudtam gondolkozni. Az, hogy az F1-ben fogok dolgozni abból a szempontból jó, hogy többet leszek, apával más felől, viszont ott van Ő. Egyre többet lennék mellette, ami biztos megingatná az elhatározásom. Már egy ideje sétáltam, amikor erőt vettem magamon és felhívtam anyát. Velük valahogy más lett a kapcsolatom az óta a nap óta. Anyuval szorosabb ő tud róla, hogy mi történt aznap este és azt mondta neki nincs ellenére. Apa szerintem sejti, hogy valami történt, de nem forszírozza, nem is mondtam el neki, mégis ki tudja mi fog történni alapon. Mi alatt gondolkodom, kicsörög a telefon.

-        Szia, Kicsim! Mi újság?

-        Szia, Mami! Újság az van. –morgom a fogam alatt.

-        Tessék?

-        Semmi. Csak azt szeretném tudni, hogy apu itthon van e?

-        Igen. Most még itthon vannak. De nemsokára indulnak az első teszt hétvégére.

-        Jaj, az jó. Akkor 25-én mehetek hozzá?

-        Igen. De hova?

-        Hát Milton Keynes-be.

-        Valami oka csak van , hogy csak úgy kiruccansz 72 km-t! Uram Isten kirúgtak?

-         Nem, dehogy. De a munkámmal kapcsolatos. – és elkezdtem neki mondani, hogy mi történt.

-        Komolyan megfenyegetett a pasi?

-        Bizony.

-        De annak, örülni kell, hogy több időt leszel velünk.

-        Ja persze téged is sokat foglak látni, a gépeddel a kezedben.

-        Ez a munkám.

-        Tudom, tudom, nem mindenki lehet a Red Bull belső fotósa. Tényleg, te hogyhogy nem vagy velük?

-        Volt egy-két elintézni valóm. Egyébként is nem kell piszkálni. Rájöttem, hogy mi böki a csőrödet.

-        Na, mi?- kérdeztem miközben feltettem forrni a vizet a vacsorámhoz.

-        Az, hogy ez által, Sebastian közelébe leszel és így jóval nehezebb leplezni az érzelmeid.

-        Na, jó anya ennyi volt mára. Szeretlek.

-        Én is szeretlek kicsim. De végszóként, tekintsd ezt az állást égi jelnek. Puszi. –mondta majd választ sem várva lecsapta a telefont.

A szüleim mániája a telefonok csapkodása és s nyitott kérdések feltétele. Kösz anya sokat segítettél. Inkább elültetted azt a bizonyos bogarat a fülembe. Égi jel? Ebből vagy szerencsés dolog sül ki vagy inkább jobb bele sem gondolni.

Január 25.:

Erőt vettem magamon és felültem a Milton Keynes-be tartó vonatra. Jól felöltöztem, csak amikor elindultam arra nem gondoltam arra, hogy esetleg gyalogolnom kell, így a magas sarkú csizma talán nem a legjobb. Most már mindegy. Az út nem több 1 óránál szerencsémre egy idős nénit fogtam ki. Végig az unokáiról mesélt. Miután megérkeztem, láttam, hogy taxik sorakoznak a bejárat előtt gyorsan leintettem egyet.

-        Hova lesz a fuvar kisasszony?

-        Buckinghamshire MK7 8BJ. – daráltam le a betanult címet.

-        A Red Bull gyárba megy. Munka?

-   Fogjuk rá. – mondtam és elindult. Egész úton a kesztyűmet piszkáltam. Miután megérkeztünk sok szerencsét kívánt. A recepcióhoz érve egy nagyon csinos 30-as évei elejét taposó nő fogadott.

-        Jó napot! Miben segíthetek?

-        Christian Hornerhez jöttem.

-        Van időpontja?

-        Nem nincs.

-        Akkor sajnálom, Mr. Horner nem fogadja.

-        Engem biztos fogad.

-        Hogy lehet valaki, ilyen nehéz felfogású. Nem érti, hogy nem fogad senkit?

-        Engem biztos fogad. – miközben ezt mondtam, a gépre nézett hirtelen felsikkantott megigazította a haját, kirúzsozta a száját és mintha én ott sem lennék elkezdte a melleit igazgatni!- Hahó!

-        Maradjon már csöndbe. –kiabál rám idegesen és folyamatosan az ajtót nézegeti

-        Nem érti meg, hogy találkoznom kell Christian Hornerrel.

-        Na idefigyelj mucikám. –mondja lekezelő módon és az ajtót nézi. - N-e-m  f-o-g-a-d! –mondta el szótagolva.

-        Ki jön, hogy ennyire az ajtót nézegeti?

-        Az a maga számára lényegtelen, buta kis csitri. Mit akar Hornertől? A szeretője?

-        Nem ő az apja. –hallom meg az ismerős hangot a hátam mögül. A hátamon végigfut a hideg. Mikor megfordulok, ott látom őt teljes életnagyságban.

-        Seb .- suttogom.

-        Szia, Lina! Régen láttalak!