7.rész

Sziasztok!

Itt van az új rész. Remélem tetszik. Ez csak bemelegítő a jövő heti részhez.
Van egy blog, amit bloodorange szerkeszt és készít, én pedig, mint mini ötletelő  részt veszek benne. A blog, szintén, Sebről szól. Itt tudjátok megtekinteni:
http://guardianslove.blogspot.hu/        .

Puszi:

          Réka

7.rész

Elina szemszöge:

-      APA!

-      CHRISTIAN!

- Tudok valamit segíteni? –kérdezte meg apám rémült fejjel.

-     Nem szóltál egy szót sem a kísérőmről.- mondtuk egyszerre Sebastiannal.

-   Elfelejtettem. De ti már nem utáljátok egymást. Ugye?

-     Nem utáljuk egymást. – mondtam. – De nem is vagyunk puszi pajtások sem.

-      Hé! Én azt hittem, nem utáljuk egymást.

-     Nem is utállak. Csak na.

-      Hisztis vagy. – mondta és rám nézett.

-     Ó tényleg. Akkor had mutatkozzam be. Szia bagoly, veréb vagyok.- mondtam és tudomást sem véve róla bedugtam a fülem, hiszen közel 10 órát leszek vele összezárva. Miután szóltak, hogy lehet már közlekedni a gépen, apához mentem.

-        Apu?

-        Mond szívem- közben pedig fel sem nézett a mappájából. Dühömben megfogtam és kivettem a kezéből.
–   Hé a mappám!

-        Szerintem a Red Bull nem fog belehalni abba az 5 percbe, amit nekem szentelsz.

-        Rendben, hallgatlak.

-        Hát az lenne, hogy mit csinálunk holnap?

-        Szerintem Te és Nora kiegészítőket vesztek.

-        Egész nap?

-        Nem hiszem kicsim. Miért? –kérdezte meg anya felnézve a magazinból.

-        Hát, ha van kedved elmehetnék a piacra, utána meg étterembe.

-        Sejtettem, hogy ez lesz.

-        Apa, ne szekálj már TE is. Elég nekem a Kis herceg nem kellesz még te is. Nekem az a főzés ami neked az autóversenyzés. A szenvedélyem.Kérlek.

-        Jól van menjetek. –mondta apa. – Most már visszakaphatom a papírjaim.

-        A-a! Annak ára van. –mondtam és az arcomra mutattam, hogy adjon egy puszit.

-        Látom, beveted a gyerekkori trükköt. –mondja anya.

-        Nem tehetek róla. Tudom, hogy ez mindig bejön.

    Mikor visszamentem a helyemre vigyorka, már aludt. Én is lepihentem, hiába lesz csak pár óra az eltolódás, ÉN akkor is fáradt vagyok a késői riasztás miatt. Lepihentem aludni, szerintem nem aludhattam többet 5 óránál, amikor láttam, hogy szemben a gyerek nagyon szenved.

-        Nem tudsz nyugton maradni? Még van legalább ennyi.

-        Tudom, de már halálra unom magam. Alig várom, hogy landoljunk és egyek valami tipikusan indiai kaját.

-        Gondolom a csirke tika-masalára gondolsz.

-        Igen pont arra.

-        Akkor tévedsz. Azt a kaját az európai konyha turbózta fel.

-        Akkor mesélj nekem a valódi indiai konyháról.

-        Akkor kezdjük egy általános ismertetővel. Az indiai konyha főként csípős, erős ételekből áll. Az indiai fűszerek teljesen eltérnek az európai fűszerektől, viszont a egyes csípős paprikákhoz képest enyhébbek az indiai fűszerek. A fűszerezés köztudottan növeli az étvágyat. Az indiai konyha kedveltebb húsa a birka, a csirke. Az éttermekben, hotelekben persze minden étel kapható. Az indiai konyhára jellemző, hogy túlfőzik, így biztos baktériummentesek. Az indiai vegetáriánusok fogásai igen népszerűek. Rengeteg, kábé 25 fűszert használnak, melyek speciális ízeket adnak az ételeknek. Karit használnak (curry). A kari őrölt fűszerkeveréket jelent. Az indiai konyhát a következő fűszerek teszik igazán speciálissá: gyömbér, sárga-gyömbér, csilipaprika, koriander, kardamom. És vannak az európai konyhából is jól ismert fűszerek, amiket ők is sűrűn használnak, ilyen a fahéj, a bors, a szegfűszeg, a köménymag, a mustármag és a mák.

-        Istenem ez csak általános?

-        Tudod mit ?

-        Hm?

-    Akkor elmondom a kedvenceim. Nagyon szeretem a currys lencselevest, Biryani csirkemellet basmati rizzsel, isteni spenótos piláf mandulával, az édességeikből mindent megeszek, de csak csínjával, mivel rettenetesen édes. Az innivalók területén a rózsavizes limonádé és a lassi a legjobb.

-        Ellie?

-        Igen?

-        Mennyire néznének pofátlannak,ha kérnék egy marha steak-et?

-        Istenem Seb!

-        Mi van?

-        Indiában a tehén szent állat.

-        Ja tényleg elfelejtettem. Mindegy. Nem akarsz társasozni?

-        Miért van a gépen?

-        A kölyök nem tud nyugton maradni!- szólalt meg egy hang mögűlem.

-        Uram Isten Mark! Megijesztettél.

-        Nem akartalak, már korábban köszönni akartam, csak éppen az indiai konyháról magyaráztál.

-        Ja tényleg.

-        Ha játszunk beszállsz?

-        Nem köszönöm, én már kinőttem a társasjátékos korszakomból. – mondta majd visszament a helyére.

-        Na van gazdálkodj okosan, Monopoly és Cluedo. Melyik legyen?

-        A Monopoly legyen.

Neki is fogtunk játszani és csak azt vettük észre, hogy valaki mindig hoz nekünk inni vagy enni. Már egy jó ideje játszottunk, amikor szóltak, hogy lassan landolunk.

-        Sebastian!

-        Igen!

-        Elraknád a játékot? Mivel nekem még fel kell húznom a másik cipőm.

-        Minek?

-        Lehet, hogy hülyének néznek 22 fokban csizmában.

-        Akkor miért abban jöttél?

-        Mert Londonban megfagytam volna!

-        Nem haltál volna bele abba, ha nem csizmába jössz! – mondta miközben összerakta a játékot.

-        Ja és fel is fáztam volna! Szedhettem volna töménytelen gyógyszert.

-        Minek gyógyszer mikor otthon maradhatsz!

-        Jaj de könnyű mondani! Tudod nekem nincs holt szezon ÉN folyamatosan dolgozom!

-        Ne ….

-        ELÉG! – kiabált ránk Apa.

-        De mi csak...- kezdtem volna bele.

-     Olyanok vagytok, mint az óvodások.Ne kezdj el nekem tiltakozni Seb. Folyamatosan vitatkoztok valamin, ha nincs probléma Ti kreáltok, hogy piszkálhassátok a másikat. Hála nektek az egész gála alatt azt fogom nézni, hogy mikor kezdtek rá megint. Nem is tudom melyikőtöket féltsem jobban. Annyit kérdezek, meg tudtok lenni egy este a nélkül, hogy nem ölitek meg a másikat?

-        Igen.

-        Igen.

-        Akkor Ti ketten. – mozgatta az ujját kettőnk között.- Holnap estig nem találkoztok, hogy még csak az esélyét is elvágjuk annak, hogy gyilkosság történjen.

-        Jó akkor az egyikőtök jobbra a másik balra megy.

-        Seb!-szóltam neki.- Ideiglenes tűzszünet?

-        Legyen.

    Miután leszálltunk elmentünk a szállodába, én rögtön lefeküdtem aludni és csak másnap keltem fel, mivel anya szólt, hogy délelőtt piac és kaja délután pedig szépítkezés. Csodás délelőttöm volt anyával, csináltam pár képet és már tudtam a következő cikkem témáját. Ebéd után anya elküldött fürdeni, majd, pedikűr, manikűr.

-        Mami!- mondtam és köntösben kijöttem a fürdőből, vártam, hogy én kerüljek sorra a fodrásznál

-        Igen kincsem?

-        Nem vettünk kiegészítőket.- szóltam és helyet cseréltünk.

-        Azt majd Én megoldom, hányas a lábad?

-        35-36.

-        Akkor lemegyek és megnézem mit adnak, téged meg addig kezelésbe vesz a fodrász és a sminkes.

-        Jaj anyu, egyébként rettentően csini vagy.

-        Köszi.

-        Na milyen hajat csinálhatok?

-        Nem tudom.

-        Múltkor csináltam egy bájos és romantikus hajat.

-        Jó legyen olyan.

-        A smink milyen lesz?

-        Passz.

-        Ne haragudjon kisasszony , de tud maga a ma estéről egyáltalán bármit is?

-        Na látja ez egy jó kérdés. A maguk kezébe adom magam.

   Nekem esett a fodrász és a sminkes, időközben anya is visszaért és mint kiderült bézs színű lesz a ruhám. Miután elkészültem nem hittem a szememnek. A hajamat körbefonta és begöndörítette a pasi, tényleg szép lett. A sminkem is szolid volt és elegáns.

-        Anya! Ideje felöltöznöm, már késésben vagyok.

-        Rendben gyere.

Bementem és segített felvenni a ruhám, ami egy meseszép hosszú bézs ruha volt. Hozzá fekete magassarkú szandált,fekete fülbevalót, karkötőt és táskát kaptam.

-        Miért nincs láncom?

-        Hogy ne tereljük el a figyelmet.

-        Ja jó! Indulhatunk?

   Elindultam lefelé ahol már apa, Mark, Sebastian és a többiek gyülekeztek, hogy elmenjünk a helyszínre. A hallban nagyban ment a susmus, nem látták, hogy megérkeztünk, ezért anya jelezte az érkezésünk.

-        Christian itt vagyunk.

   Ekkor felénk nézett mindenki és abbahagyták a beszélgetést. Sebastian is felnézett, mikor meglátott a szája tátva maradt. Már ezért az arckifejezésért megért az egész cécó.

6.rész

Sziasztok!

Mint látjátok megújult a blog kinézete. Ezer köszönet érte Bloodorange-nak. Nagyon köszönöm drága.

Annyira örülök, hogy sokan nézitek és olvassátok, de kérnék valami visszajelzést  . Tudom elegetek van folytonos siránkozásom miatt. De mindegy, én ilyen vagyok. Szükségem van rá.

Kaptok egy kis képet, azért, hogy jobb kedvel várjuk az időmérőt és a futamot. Hajrá SEB!!!

Puszi:

          Réka 

Szerintem egy páran szeretjük Sebet. De ez a haj sokkolt! Remélem kimosható hajfesték, vagy valami vicc. Térjen vissza az eredetihez. Úgy látszik, a Forma1-es pilóták idei hóbortja a hajuk változtatása. Webber és Alonso bilifrizura, Kimi a részeg tengerészgyalogos. Seb-nek meg ez.

6 .rész

Ellie szemszöge:

2011.december 7.

    Éppen otthon ültem és egy romantikus vígjátékot néztem a TV-ben. Nem tudom a címét, csak éppen ez ment a Tv-ben mikor bekapcsoltam. Pattogtattam kukoricát is, hogy igazán kellemes este legyen. Éppen elaludtam volna, amikor elkezdett szólni a telefonom. Olyan hangos volt, hogy hirtelen nem tudtam, hogy hova kapjak, a lábam belegabalyodott a takaróba és leestem a földre. Miközben a padlón fetrengtem, a telefonom után kutattam az asztalon. A szentek névsorát soroltam, hangosan. Azaz átkozott kütyü nem akart elhallgatni.

- Ki az, aki nem tud nélkülem élni este fél 11-kor?- mikor megtaláltam azt, az átkozott masinát láttam, hogy apa hív. –Halló?
- Szia! Kicsim? Mi tartott eddig, hogy felvedd? Megzavartam valamit?
- Neked is szia apa! Először nem találtam a telefonom, leestem a kanapéról. Ja és nem zavartál meg. De miért hívtál?
- Jaj segítened kéne!
- Mond el, hátha tudok.
- Mit csinálsz a héten?
- Semmit, a főnök elégedett velem, ezért megkaptam ezt a hetet.
- Hála a jó égnek!
- Miért is köszönsz neki?
- Nagy bajban vagyunk.
- Aha!
- Mi a baj?
- Tudod, hogy pénteken van az FIA gála, ahol meg kell jelenünk.
- Igen. Mentek Monacóba.
- Hát nem.
- MI? Nem menetek Monacóba? Elvették a díjaitokat?
- Jaj, dehogy. Idén Új-Delhiben rendezik meg.
- Ja, így már értem. –mialatt telefonáltam, rendet pakoltam a nappaliban. Kivittem a kukoricás tálat és a bögrém. Berakta a mosogatóba. Leellenőriztem a zárat, kikapcsoltam a TV-t és bementem a szobámba.
- Na, az a helyzet állt elő, hogy eggyel több férfi van, mint nő, így valakinek nem lesz kísérője. Szeretnélek megkérni, hogy vállald.
- Tessék?- mondtam és kiejtettem az éjjeli krémet a kezemből.
- Halló??? Ellie ott vagy?
- Igen itt. Figyelj apa, Én szívesen elmennék, de nincs ruhám.
- Nem baj. Anyád tudja a méreted?
- Igen tudja.
- Jó akkor ruhát szerez ő. Kiegészítőt meg majd veszel Indiában.
- Igen apa! Szívesen elmegyek veled. –mondtam kicsit gúnyosan.
- Mondtál valamit?
- ÉN? Semmit. Mikorra legyek kész?
- Holnap reggel 7-re küldök érted egy autót.
- Tessék?
- Holnap 7-re megy érted az autó. Szia, Kincsem! Holnap találkozunk.- mondta, majd lecsapta a telefont.

 

   Se puszi se pá. Azt se mondta, mit vigyek. Kinek leszek a kísérője? Mindegy. Közel 3 hónapja voltam utoljára Forma1-es közegbe. Apáék konstruktőri bajnokok lett. Sőt vigyori, már Japánban bezsebelte a bajnoki címet. Őszintén örültem a sikerének. Jesszusom. Holnap Ő is ott lesz. Nem tudom, hogy bírjuk ki azt, hogy nem nyaggatjuk egymást. Remélem, nem őt kell kísérnem, megölöm, mielőtt a díjátadás elkezdődne. Már nincs vele bajom, egész jól elvoltunk a kávézásnál is. Mikor az órára pillantottam, az negyed 12-őt mutatott. Én még be sem pakoltam. De mit vegyek fel. Londonban megfagy az ember, Új-Delhiben meg megsül. Mivel valószínűleg vasárnap már jövünk. Kell lenge ruha, de kell hazafelére is valami vastagabb. 1 óra volt mire befejeztem a pakolást. Kikészítettem a másnapi ruhám is. Egy fekete farmert veszek egy kicsit vastagabb rövid ujjú csipke felsővel.  

    Kardigánt nem veszek, mert Indiában nem kell. Előkotortam egy fekete kiskabátot, meg egy vékonyabb sapkát és sálat. Mivel Londonban nem vehetek balett cipőt, ezért az megy a táskába, mivel Indiában meg nem kellene csizmát viselnem. A kiegészítőim is feketék voltak. Mielőtt lefeküdtem, arra gondoltam, hogy köszi apa, málhás szamár lehetek, mintha másra sem vágynék. Alig aludtam el, amikor megszólalt a vekker háromnegyed 6-kor. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és elkezdtem készülődni. 7 óra előtt 5 perccel lettem kész. Lecipeltem a bőröndöm a ház elé. Pont mikor kiértem, megérkezett az autó.

-        Elnézést!

-        Igen?

-        Ön Elina Horner?

-        Igen én vagyok.

-        Akkor kérem, foglaljon helyet. Én addig beteszem a csomagjait.

   A reptérig gyorsan telt az idő. Miután kitett engem én elindultam megkeressem a Red Bull különítményt.. De előtte megálltam és vettem magamnak újságot az útra. Már egy ideje keringtem a terminálba, amikor megláttam apát.

-        Hahó! Apa!- mondtam és elkezdtem felé menni.

-        Szia, kincsem. Annyira örülök, hogy el tudtál jönni. – majd rám nézett és elnevette magát. - Látom, anyáddal egy rugóra jár az agyatok.

-        Miért is? –kérdeztem, becsekkoltunk és elindultunk a magángép felé.

-        Hát a ruha, amit neked hoztunk hasonló színű.

-        Az jó, mert szeretem ezt a színt.

   A gép, ami Red Bull tulajdonában volt, hatalmas és gyönyörű volt, mikor felszálltunk láttam, hogy apa anya mellé ül. Az egyetlen szabad hely vigyorival szemben volt. Mikor meglátott, felkapta a táskáját, kikapta a fülhallgatóját levette a fejéről és azt mondta.

-        Nehogy megismétlődjön, ami múltkor.

-        Ó köszönöm. Nagyon kedves vagy.

-     A kísérőd hol hagytad? – kérdeztem mialatt levettem a kabátom a sapkám és a sálam.

-        A gyerekkori barátom Anna kísért volna, de bárányhimlős lett. Ezért Christian azt mondta, szerez nekem ő kísérőt.  – mondta majd elhallgatott. Egymásra néztünk, éppen akkor szállt fel a gépünk, amikor elkiáltottuk magunkat.

-        APA!

-        CHRISTIAN!

Erre mindenki odakapta a fejét.

5.rész

Sziasztok!

Hát itt van az újabb rész. Remélem tetszik ez a rész. Kedves mapetite-t nagyon köszönöm, az állandó kommenteket.
 Csak azt nem értem nagyon sokan nézitek meg a blogot,de csak 1 ember kommentál. Én nem fogok komment határt szabni, de azért jólesne, ha kapnék visszajelzést. De nem vagyok szomorú,mivel rengetegen olvassátok a blogot.
A mai részt Réka  barátnőmnek ajánlom. Habár nem ma ünnepli, Boldog Névnapot!
Jó olvasást!
Puszi:
               Réka

5.rész

Seb szemszöge

Másnap mikor kiindultam volna a pályára, Tommi állított meg,önelégült vigyorral képén.

- Én a helyedben rendelnék egy csokor virágot.
- Ugyan minek?
- Hát nem ki akarod engesztelni Christian lányát?
- Persze, nem akarom senkivel rosszba lenni.
- Akkor vegyél egy csokor virágot és a futam előtt add neki oda!
- Ez egy nagyon jó ötlet.-bólintottam elismerően.
- Hát ezért tartasz engem. – mondta a finn egy hatalmas vigyor kíséretében.
- Meg azért, hogy kínozz engem. – morogtam az orrom alatt.
- Szóltál valamit? – kérdezte.
- Én? Egy szót sem!

   Mikor kiértünk, megkértem Brittát, hogy szerezzen nekem egy csokor tulipánt. A délelőttöm a szokásosan telt el. Tájékoztatás Charlie-tól, és bájolgás. A főnököm egész nap sejtelmesen mosolygott. Nem szólt egy szót sem. Úgy döntöttem, hogy odamegyek hozzá.

- Christian beszélhetnénk?
- Persze. Valami baj van Seb?
- Nem. A lányodról lenne szó.
- Á repülő.- mondta mosolyogva.
- Hát igen. Én voltam. Azt …..
- Ne folytasd. – vágott a szavamba.- Ez a ti dolgotok. Intézzétek el ti. Nem szólok bele. Oldjátok meg ketten.
- De….
- Nincs de. Oldjátok meg . – Aztán el is ment. Na Ő is nagy segítség volt. Ekkor láttam meg a felém száguldó Brittát.
- Szia!

- Hello Seb!
- A virág amit kértem megvan?
- Igen itt van. - Egy szép tulipáncsokort vett a háta mögül elő . -Kit akarsz lekenyerezni?
- Senkit. Csak bocsánatot akarok kérni Ellitől.
- Kitől?- kérdezte mialatt az öltözőmhöz sétáltunk vissza.
- Christian lányától.
- Sebastian Vettel! Mit csináltál? A hétvégén elég sokat kellet magyarázkodnom a sajtónak.
- Hát éppen ezért.
- Tessék?
- Az ő helyét vettem meg.
- Szép volt fiam. Csak így tovább.- mondta és megveregette a vállam.
- Jól van na. Egyébként nem láttad?
-  De a V.I.P. vendégekkel beszélget.

- Köszönöm. – mondtam majd elindultam a vendégek számára fenn tartott rész felé. Ekkor vettem észre egy gyönyörű nőt. Hosszú szőke haja volt. Egy fehér passzos ruhát viselt a kiegészítői pedig tengerkék voltak. Ennek a szépségnek, olyan lábai voltak, hogy hűha. Mikor megfordult akkor láttam meg, hogy nem más, mint Ellie. Viszont amikor ő felfedezett engem, mérgesen elfordult és elindult egy másik irányba. Tudtam, ha a hátsó ajtón megyek,elé kerülhetek . Mikor kiértem hátra,láttam, hogy szinte senki nincs ott. Ekkor ért ki ő is és meglátva engem megint a másik irányt vette célba.
- Elina! Kérlek várj meg. – kiáltottam utána.
- Mégis minek?
- Szeretnék bocsánatot kérni!
- Tessék? –mondta, majd felém fordult.
- Nagyon sajnálom, hogy elfoglaltam a helyed. – mondtam és bevetettem a kiskutya szemeket. – Ezt neked hoztam. –mondtam és felé nyújtottam a csokrot. Láttam,hogy megenyhül.
- Köszönöm szépen. Most már nem is haragszom. Csak mérges voltam az utastársaim miatt.
- Nincs kedved elmesélni egy kávé mellett?- néztem rá.
- De,nagyon szívesen elmesélem, ha van időd.
- Á,még bőven van időm,csak fél tizenkettő van.
- Akkor menjünk.- mondta és visszasétált az ebédlőbe.
- Mit kérsz inni?- kérdeztem tőle
- Ha lehet cappucinót és lehetek pofátlan?
- Persze.
- Akkor kérek egy cannolot és egy zeppolát!
- Mit?- kérdeztem.
- Két olasz édesség.
- Remélem van.
- Tudom, hogy van.
- Még valamit?
- Egy pohár vizet. – miután felpakoltam visszaindultam felé és azt láttam, hogy a tulipánjait csodálja.
- Itt is vagyok. –mondtam és lepakoltam elé mindent amit kért. Rögtön elvette a vizet. Azt hittem inni fog, helyette beletette a virágát. – Ezért kellet a víz?
- Nem akartam,hogy elhervadjon. –mondta mosolyogva.
- Egyébként mik azok az édességek?- kérdeztem és vágyakozva tekintettem az említett csodák felé.
- A cannolo egy töltött tésztarolád jellegzetes szicíliai édesség. A tésztából gyűrűket formálnak, amelyeket fémcsőre húznak és olajban kisütnek, majd egy ricotta-alapú töltelékkel megtöltenek. A töltelékhez helyenként kandírozott gyümölcsöt, vagy pisztáciát adnak, majd porcukorral megszórják. A zeppola pedig egy jellegzetes dél-olasz édesség. A zeppola alakja kerek, középen lyukas, krémmel bevont, esetleg meggyel díszített, és porcukorral van megszórva.- hadarta el szenvedélyesen.
- Te aztán értesz hozzá.
- Ez a szakmám.- mondta mosolyogva és elkezdte kavargatni a kávéját.
- Szakács vagy?
- Nem. Gasztronómiai újságíró vagyok.
- Az szuper lehet. Te legalább ehetsz.
- Miért te nem?
- Nem az edzőmnek sas szeme van.
- Ő a másik szőke srác ugye?
- Igen ő Tommi. Folyton figyeli, hogy miből és mennyit eszem.
- Most itt van?- kérdezte meg mosolyogva.
- Nem.
- Hát amiről nem tud az nem fáj. – mondta és elém tolta a tányérját.- Nehogy már csak egy pohár almalevet igyál.
- Sokkal jobb fej vagy mint gondoltam. –mondtam és megkóstoltam a sütit- Ez isteni!
- A válasz mindkettőre az, hogy tudom.
- Elina!
- Igen?
- Mesélsz magadról?- kérdeztem meg tőle és láttam, hogy kikerekedett a szeme.
- Igen. Mit szeretnél tudni?
- Mindent.
- Hát 1991. december 9-én születtem. Apának én voltam az érettségi ajándék, előlegbe. Egy ideig együtt élt az anyukámmal, majd a nő megunt és lepasszolt neki. Ő meg 19 évesen ott maradt egy csecsemővel. Nem sokkal később ismerte meg Eleonoraval, aki megszeretett és a sajátjaként kezdett el nevelni. Apa könnyen építette a karrierjét, mivel a mama és a nagyszüleim vigyáztak rám. Már általános iskolában kiderült, hogy érzékem van az íráshoz, így afelé kezdtem el kacsingatni,majd később e mellé társult a főzés is. Így összekötöttem a kellemeset a hasznossal és, olyan iskolát választottam, ahol emelt szintű volt a nyelvoktatás. 17 évesen úgy döntöttem, hogy az újságírás felé specializálódok pluszba még elvégeztem egy főző tanfolyamot is. Aztán végül itt vagyok.
- Hát kalandos életed volt.
- Nem kalandosabb, mint a tied.
- Egyébként hol dolgozol most?
- A Gourmet magazinnál, a mostani témám az Észak-Olasz konyha.
- Aha, az jó lehet.
- Élvezed, amit csinálsz?
- Nagyon. Főleg, amikor főzhetek és kóstolhatok

   Egészen sokáig beszélgettünk és nagyon sok mindent megtudtam tőle és róla. Az már biztos, hogy szeret enni, szereti a családját és beszél 4 nyelven az angolon kívül. Egyszerűen hihetetlen ez a lány. Amikor az ételekről kezd beszélni, kipirul és akkor van elemében, ha ez a téma került elő,mellette szóhoz sem jutottam, pedig Én sem az a szófukar típus vagyok. Éppen enni akartam az édességből amikor meghallottam Tommi vészjósló hangját a hátam mögül.

- Sebastian Vettel! Remélem csak meg akartad nézni a tányért és nem akartál enni belőle. Ha igen felejtsd el gyorsan, különben még a futam előtt megfuttatlak.
- Én…- kezdtem volna bele, de Elli közbe szólt.
- Jaj. Ő nem akart enni, csak megkértem, hogy kóstolja már meg a süteményt, mert van benne egy gyümölcs, aminek nem tudom az ízét és hátha ő rájön.
- Bizony így volt. –mondtam hevesen bólogatva, mikor Tommi leült mellénk.
- Ja engem meg szentként tisztelnek Indiában.
- Tényleg?- kérdeztem meg.
- Ugyan már Seb. Azt látom, hogy akadt egy védelmeződ. A gyerek nem mutatott be, a nevem Tommi Pärmäkoski. Én vagyok az edzője.
- Örülök, hogy megismerhetlek a nevem Elina Horner. Ne haragudjatok, de mennem kell, mert dolgom van. Sziasztok! –intett, majd elment.
- Köszi Tommi! Rendes vagy!- mondtam és felálltam az asztaltól.
- Most miért?- kérdezte teli szájjal. Ő persze megeheti a süti maradékát.
- Elűzted.
- Nem űztem el, ne hisztizz, mindjárt parádé, aztán futam. Indíts!

  Miután lement a parádé, beöltöztem és már indultam volna ki a rajtrácsra amikor valaki megfogta a kezem.
- Sok sikert Sebastian!- mondta Elli, majd elsietett.

    Úgy éreztem, egy ilyen jó kívánság miatt biztosan nyernem kell. Be is jött,megnyertem a futam, találkoztam egy szép nővel a hétvégén. Kell ennél több?