5.rész

Sziasztok!

Hát itt van az újabb rész. Remélem tetszik ez a rész. Kedves mapetite-t nagyon köszönöm, az állandó kommenteket.
 Csak azt nem értem nagyon sokan nézitek meg a blogot,de csak 1 ember kommentál. Én nem fogok komment határt szabni, de azért jólesne, ha kapnék visszajelzést. De nem vagyok szomorú,mivel rengetegen olvassátok a blogot.
A mai részt Réka  barátnőmnek ajánlom. Habár nem ma ünnepli, Boldog Névnapot!
Jó olvasást!
Puszi:
               Réka

5.rész

Seb szemszöge

Másnap mikor kiindultam volna a pályára, Tommi állított meg,önelégült vigyorral képén.

- Én a helyedben rendelnék egy csokor virágot.
- Ugyan minek?
- Hát nem ki akarod engesztelni Christian lányát?
- Persze, nem akarom senkivel rosszba lenni.
- Akkor vegyél egy csokor virágot és a futam előtt add neki oda!
- Ez egy nagyon jó ötlet.-bólintottam elismerően.
- Hát ezért tartasz engem. – mondta a finn egy hatalmas vigyor kíséretében.
- Meg azért, hogy kínozz engem. – morogtam az orrom alatt.
- Szóltál valamit? – kérdezte.
- Én? Egy szót sem!

   Mikor kiértünk, megkértem Brittát, hogy szerezzen nekem egy csokor tulipánt. A délelőttöm a szokásosan telt el. Tájékoztatás Charlie-tól, és bájolgás. A főnököm egész nap sejtelmesen mosolygott. Nem szólt egy szót sem. Úgy döntöttem, hogy odamegyek hozzá.

- Christian beszélhetnénk?
- Persze. Valami baj van Seb?
- Nem. A lányodról lenne szó.
- Á repülő.- mondta mosolyogva.
- Hát igen. Én voltam. Azt …..
- Ne folytasd. – vágott a szavamba.- Ez a ti dolgotok. Intézzétek el ti. Nem szólok bele. Oldjátok meg ketten.
- De….
- Nincs de. Oldjátok meg . – Aztán el is ment. Na Ő is nagy segítség volt. Ekkor láttam meg a felém száguldó Brittát.
- Szia!

- Hello Seb!
- A virág amit kértem megvan?
- Igen itt van. - Egy szép tulipáncsokort vett a háta mögül elő . -Kit akarsz lekenyerezni?
- Senkit. Csak bocsánatot akarok kérni Ellitől.
- Kitől?- kérdezte mialatt az öltözőmhöz sétáltunk vissza.
- Christian lányától.
- Sebastian Vettel! Mit csináltál? A hétvégén elég sokat kellet magyarázkodnom a sajtónak.
- Hát éppen ezért.
- Tessék?
- Az ő helyét vettem meg.
- Szép volt fiam. Csak így tovább.- mondta és megveregette a vállam.
- Jól van na. Egyébként nem láttad?
-  De a V.I.P. vendégekkel beszélget.

- Köszönöm. – mondtam majd elindultam a vendégek számára fenn tartott rész felé. Ekkor vettem észre egy gyönyörű nőt. Hosszú szőke haja volt. Egy fehér passzos ruhát viselt a kiegészítői pedig tengerkék voltak. Ennek a szépségnek, olyan lábai voltak, hogy hűha. Mikor megfordult akkor láttam meg, hogy nem más, mint Ellie. Viszont amikor ő felfedezett engem, mérgesen elfordult és elindult egy másik irányba. Tudtam, ha a hátsó ajtón megyek,elé kerülhetek . Mikor kiértem hátra,láttam, hogy szinte senki nincs ott. Ekkor ért ki ő is és meglátva engem megint a másik irányt vette célba.
- Elina! Kérlek várj meg. – kiáltottam utána.
- Mégis minek?
- Szeretnék bocsánatot kérni!
- Tessék? –mondta, majd felém fordult.
- Nagyon sajnálom, hogy elfoglaltam a helyed. – mondtam és bevetettem a kiskutya szemeket. – Ezt neked hoztam. –mondtam és felé nyújtottam a csokrot. Láttam,hogy megenyhül.
- Köszönöm szépen. Most már nem is haragszom. Csak mérges voltam az utastársaim miatt.
- Nincs kedved elmesélni egy kávé mellett?- néztem rá.
- De,nagyon szívesen elmesélem, ha van időd.
- Á,még bőven van időm,csak fél tizenkettő van.
- Akkor menjünk.- mondta és visszasétált az ebédlőbe.
- Mit kérsz inni?- kérdeztem tőle
- Ha lehet cappucinót és lehetek pofátlan?
- Persze.
- Akkor kérek egy cannolot és egy zeppolát!
- Mit?- kérdeztem.
- Két olasz édesség.
- Remélem van.
- Tudom, hogy van.
- Még valamit?
- Egy pohár vizet. – miután felpakoltam visszaindultam felé és azt láttam, hogy a tulipánjait csodálja.
- Itt is vagyok. –mondtam és lepakoltam elé mindent amit kért. Rögtön elvette a vizet. Azt hittem inni fog, helyette beletette a virágát. – Ezért kellet a víz?
- Nem akartam,hogy elhervadjon. –mondta mosolyogva.
- Egyébként mik azok az édességek?- kérdeztem és vágyakozva tekintettem az említett csodák felé.
- A cannolo egy töltött tésztarolád jellegzetes szicíliai édesség. A tésztából gyűrűket formálnak, amelyeket fémcsőre húznak és olajban kisütnek, majd egy ricotta-alapú töltelékkel megtöltenek. A töltelékhez helyenként kandírozott gyümölcsöt, vagy pisztáciát adnak, majd porcukorral megszórják. A zeppola pedig egy jellegzetes dél-olasz édesség. A zeppola alakja kerek, középen lyukas, krémmel bevont, esetleg meggyel díszített, és porcukorral van megszórva.- hadarta el szenvedélyesen.
- Te aztán értesz hozzá.
- Ez a szakmám.- mondta mosolyogva és elkezdte kavargatni a kávéját.
- Szakács vagy?
- Nem. Gasztronómiai újságíró vagyok.
- Az szuper lehet. Te legalább ehetsz.
- Miért te nem?
- Nem az edzőmnek sas szeme van.
- Ő a másik szőke srác ugye?
- Igen ő Tommi. Folyton figyeli, hogy miből és mennyit eszem.
- Most itt van?- kérdezte meg mosolyogva.
- Nem.
- Hát amiről nem tud az nem fáj. – mondta és elém tolta a tányérját.- Nehogy már csak egy pohár almalevet igyál.
- Sokkal jobb fej vagy mint gondoltam. –mondtam és megkóstoltam a sütit- Ez isteni!
- A válasz mindkettőre az, hogy tudom.
- Elina!
- Igen?
- Mesélsz magadról?- kérdeztem meg tőle és láttam, hogy kikerekedett a szeme.
- Igen. Mit szeretnél tudni?
- Mindent.
- Hát 1991. december 9-én születtem. Apának én voltam az érettségi ajándék, előlegbe. Egy ideig együtt élt az anyukámmal, majd a nő megunt és lepasszolt neki. Ő meg 19 évesen ott maradt egy csecsemővel. Nem sokkal később ismerte meg Eleonoraval, aki megszeretett és a sajátjaként kezdett el nevelni. Apa könnyen építette a karrierjét, mivel a mama és a nagyszüleim vigyáztak rám. Már általános iskolában kiderült, hogy érzékem van az íráshoz, így afelé kezdtem el kacsingatni,majd később e mellé társult a főzés is. Így összekötöttem a kellemeset a hasznossal és, olyan iskolát választottam, ahol emelt szintű volt a nyelvoktatás. 17 évesen úgy döntöttem, hogy az újságírás felé specializálódok pluszba még elvégeztem egy főző tanfolyamot is. Aztán végül itt vagyok.
- Hát kalandos életed volt.
- Nem kalandosabb, mint a tied.
- Egyébként hol dolgozol most?
- A Gourmet magazinnál, a mostani témám az Észak-Olasz konyha.
- Aha, az jó lehet.
- Élvezed, amit csinálsz?
- Nagyon. Főleg, amikor főzhetek és kóstolhatok

   Egészen sokáig beszélgettünk és nagyon sok mindent megtudtam tőle és róla. Az már biztos, hogy szeret enni, szereti a családját és beszél 4 nyelven az angolon kívül. Egyszerűen hihetetlen ez a lány. Amikor az ételekről kezd beszélni, kipirul és akkor van elemében, ha ez a téma került elő,mellette szóhoz sem jutottam, pedig Én sem az a szófukar típus vagyok. Éppen enni akartam az édességből amikor meghallottam Tommi vészjósló hangját a hátam mögül.

- Sebastian Vettel! Remélem csak meg akartad nézni a tányért és nem akartál enni belőle. Ha igen felejtsd el gyorsan, különben még a futam előtt megfuttatlak.
- Én…- kezdtem volna bele, de Elli közbe szólt.
- Jaj. Ő nem akart enni, csak megkértem, hogy kóstolja már meg a süteményt, mert van benne egy gyümölcs, aminek nem tudom az ízét és hátha ő rájön.
- Bizony így volt. –mondtam hevesen bólogatva, mikor Tommi leült mellénk.
- Ja engem meg szentként tisztelnek Indiában.
- Tényleg?- kérdeztem meg.
- Ugyan már Seb. Azt látom, hogy akadt egy védelmeződ. A gyerek nem mutatott be, a nevem Tommi Pärmäkoski. Én vagyok az edzője.
- Örülök, hogy megismerhetlek a nevem Elina Horner. Ne haragudjatok, de mennem kell, mert dolgom van. Sziasztok! –intett, majd elment.
- Köszi Tommi! Rendes vagy!- mondtam és felálltam az asztaltól.
- Most miért?- kérdezte teli szájjal. Ő persze megeheti a süti maradékát.
- Elűzted.
- Nem űztem el, ne hisztizz, mindjárt parádé, aztán futam. Indíts!

  Miután lement a parádé, beöltöztem és már indultam volna ki a rajtrácsra amikor valaki megfogta a kezem.
- Sok sikert Sebastian!- mondta Elli, majd elsietett.

    Úgy éreztem, egy ilyen jó kívánság miatt biztosan nyernem kell. Be is jött,megnyertem a futam, találkoztam egy szép nővel a hétvégén. Kell ennél több?