IVettel!

  Megcsinálta! Ő lett a világbajnok! Csinálja utána más.

A 4.cím!

14.rész

 Sziasztok!

Itt is az új rész. Hát ezzel a résszel igen sokat küzdöttem és nagy sokat kínlódtam a megírásával. Még soha ilyet nem írtam. Lelkileg eléggé megviselt, de valamilyen szinten ezt is meg kellett írni.

Most szeretném, ha kapnék egy-két véleményt.

Puszi mindenkinek:

                               Réka

UI.: Köszönöm Bloodorange segítségét a múltheti résszel kapcsolatban.

14.rész

Elina sz.:

A Maláj Nagydíj nagyhétvégéjét egy szóval tudom csak jellemezni. Borzalom. Minden szempontból. Azzal, hogy felvállaltuk egymást egy lavinát indítottunk el. Mindenki kíváncsi volt ránk. Csak úgy zúdult ránk a kérdések áradata. Amire tudtunk válaszoltunk. Ám Seb türelme is elkezdett felmorzsolódni. Sajnos erre még rátett egy lapáttal, hogy az időmérő sem sikerült neki. Megint „csak” a 6. lett. Ám Kimi váltócseréje miatt feljött az ötödik helyre. Még így sem volt kecsegtető a helyzet. A futam a katasztrófák magas fokát rugdosta. Seb összeütközött Karthikeyan-nal. Sőt leuborkázta, az egész világ hallatára. Azt hiszem a tűrési küszöbét a baleset szakította át. Nekem is volt miért félnem, mivel a főnökömtől kaptam egy e-mailt, hogy a mai napon (03.26) este hatra legyek az irodájába.

 Nagyon félek, hogy mi lesz. Még tegnap este hazaindultam, hogy semmi hiba ne csússzon be. Fél öt körül elkezdtem készülődni. Minél elegánsabbnak akartam tűnni. Mivel a taxi háztól házig vitt nem vettem kabátot csak egy zakót. Kicsit késve indultam így éppen csak beestem 6-ra az irodába. Akkor ott nem is tűnt fel, hogy egy lélek sincs az irodában. Teljesen nyugodtan kopogtattam be a főnököm irodájába.

-        Szabad!

-        Szervusz Dean! Megkaptam az üzeneted. Baj van? – a főnököm nagyon  szabadon volt öltözve,már nem volt rajta sem a nyakkendője, sem a zakója. Az ingének ujja fel volt túrva a könyökéig, felül pedig kigombolt néhány gombot. Mivel nem tudtam mit akar, idegesen elkezdtem babrálni a táskám fülét.

-        Hát nem tudom, hogy kezdjek bele… - mondta és elkezdett sétálgatni az irodába.

-        Akkor baj van. – mondtam és már a karkötőmmel babráltam.

-        Attól függ, honnan nézem. Nekem semmi bajom nem lesz belőle. –miközben beszélt végig a hátam mögött volt és éreztem ahogy figyel. Idegességemben a gyomrom összeszűkül. – Elveszem a rovatod.

-        Tessék?- a hangom felcsúszott pár oktávot. Végre sínen lenne, az életem erre jön ezzel a hírrel.

-        Jól hallottad. A Kínai Nagydíjtól, már nem te, hanem Samanta Dermot veszi át a rovat írását.

-        Szabad megtudnom, hogy miért veszed el?

-        Biztos akarod tudni?- kérdezte negédesen. Ekkor már rosszat sejtettem.

-        Igen.

-        Nos, 2 okom volt. Az első. Sam nagyon akarta ezt a rovatot, mindent bevetett, azért, hogy megkapja. S mint láthatod igen jól sikerült neki.

-        Istenem…- suttogtam. Sam lefeküdt a főnökkel a munkám miatt. Nagyon akarhatta, ha erre is képes volt.

-        A másik ok nagyon személyes. Nem akarlak annak a nyálas képű kölyöknek e közelében látni. – ekkor hallottam meg a zár kattanását. Úrrá lett rajtam az idegesség. Fel akartam állni, de Dean visszanyomott a fotelba.  – Nem tudom elviselni, hogy vele látlak. Meg akartam ütni azokért a képekért. Hozzád ért. Pedig azt csak nekem lenne szabad. – az utolsó szavakat már a fülembe lihegte. A hideg is kirázott. Kihasználtam a pillanatnyi figyelmetlenségét és elindultam az ajtó felé. De ő visszarántott. - El akartál szökni?  -ciccegett.- Nem lett volna szabad.

-        Kérlek, engedj el. Nem szólok senkinek. –kérleltem közben pedig elkezdtem hátrálni, de beleütköztem az asztalba.

-        Az sem érdekel, ha elmondod mindenkinek. Nincs rá bizonyítékod. – mondta és elkezdte simogatni a combjaim.

-        Kérlek, engedj el. – közben pedig elkezdtem hadakozni ellene. Rúgtam-kapálóztam, de mintha meg sem érezte volna. Ekkor kezdtek el folyni a visszafojtott könnyek.

-        Aaa. Azt akarom, amit a kisfiú kapott. Téged. – a másik keze már a melleimet tapogatta.

-        Hagyj békén. Ha nem engedsz el sikítok.

-        Sikíts nyugodtan, Hangszigetelt az irodám. Nincs itt senki más rajtunk kívül. Azt teszek veled, amit akarok. – ekkor a keze elérte a bugyim szélét. – Nem engedlek vissza. Jó leszel itt.

-        Én nem vagyok Samanta. Nem fogok lefeküdni veled a munkámért.

-        Jó akkor vagy megteszed, vagy elveszíted a munkád. –miközben ezeket a szavakat mondta a nyakam csókolgatta. Undorodtam az egésztől. A könnyeim csak úgy csorogtak az arcomon. Megcsókolt én pedig beleharaptam a szájába.  A nyelvemen éreztem a vér fémes ízét. - Ribanc. – mondta, majd felpofozott. Szerencsémre úgy estem el, hogy a levélbontó kés a kezem ügyébe került. Megperdültem és ráfogtam a  „fegyverem”.

-        Nem kell kirúgnod. Felmondok. Nem maradok itt. Ne gyere közelebb. –szóltam oda neki, ám ő csak egyre közeledett felém. Felkaptam a táskám és egy gyors helycserét követően az ajtó felé kezdtem araszolni, de ő követett. – Maradj ott, különben leszúrlak.

-        Úgysem mered megtenni. – ő pedig egyre csökkentette a köztünk lévő távolságot. Mikor hozzám akart érni, ijedtemben felkaptam a kezem, így pedig a kezemben lévő késsel végig karcoltam az arccsontját. Abból pedig elkezdett patakzani a vér. A keze már vöröslött. Amikor lenéztem láttam, hogy az  én kezemre is ráfolyt. A mocskos kezével megfogta a vajszínű sálam. – Ezért most, olyat kapsz, hogy egy életre megemlegeted. – egyre közelebb húzott magához. Ösztönösen, felhúztam a térdem és sikeresen eltaláltam a kényes pontján. Kihasználtam az időm,amit nyertem, kinyitottam az ajtót a benne lévő kulccsal és elkezdtem futni. Még hallottam a hátam mögött a hangját. – Ezért még megfizetsz. Sehol nem fogsz állást kapni, azt garantálom.

Nem figyeltem rá. Csak futottam. Az életemért. Még az épületben beletöröltem a kezem a sálba, hiszen annak már teljesen mindegy.  A fegyvert és foltos anyagot beletettem a táskámba. Szerencsére gyorsan

leintettem egy taxit. Ahogy hazaértem kidobáltam a cuccaim a táskámból kidobtam a bizonyítékokat. Még csak látni sem akartam őket. A fürdőbe szaladtam és ledobáltam a ruháimat. Nem tudom meddig

zuhanyoztam. Csak le akartam mosni magamról annak az embernek az érintését. A bőröm már égett a forró víztől és a sok dörzsöléstől. A fogaimat, mint egy örült mostam. A végén már véres volt a fogkrém hab, de

nem érdekelt. Ki akartam mosni a számból. Miután végeztem bementem a szobámba, hogy lefeküdjek. Ám nem jött álom a szememre. Egész éjjel forgolódtam és minden neszre felriadtam. Amikor végre sikerült elaludnom, jött egy rémálom és már kedvem sem volt aludni. Felvettem egy szürke cicagatyát, egy kinyúlt fekete pulcsit és az otthoni cipőm. Bevánszorogtam a konyhába és raktam fel kávét, hogy ne aludjak el. Nem mintha el tudtam volna. Ezzel pótcselekvéssel próbáltam elterelni a figyelmemet,a fel-fel villanó képekről.  Míg a reggelim készült bementem a fürdőbe,hogy rendbe szedjem magam. Mikor felnéztem a tükörbe ledöbbentem. A sok sírástól és a kontaklencsétől begyulladt a szemem, így ma elő kell szednem a jó öreg szemüvegem. Az arcom ahol megütött, elkezdett dagadni és belilulni. Szerencsére a nagy része az állkapcsom alá csúszott, de van azért folt az arcomon is. Majd visszamentem a konyhába pakolászni. Ez csak arra volt jó, hogy eltereljem a figyelmemet. A gondolataimból a kávéfőző hirtelen sípolása rántott ki. Megcsináltam a kávém és megpróbáltam enni, De nem sikerült. A kávéba is csak azért kortyoltam bele,hogy ne aludjak el. Nem mintha ment volna.  Éppen a számhoz emeltem a bögrém, amikor kulcscsörgés zavarta meg csendet. Rettenetesen megijedtem. Lassan kihúztam az egyik fiókot és kivettem belőle az első kezem ügyébe kerülő  konyhakést. Nagyon féltem, hogy Dean utánam jött. Hallottam, hogy nyílik az ajtó, majd csukódik. Az illető elindult a konyha felé. Én pedig  ott álltam remegő kezeimben a konyhakéssel és akkor meglátom őt.

-        Lina! Kicsim? – szólt Seb. De fel sem fogtam, mit mond. Nem Dean jött el értem, csak Sebastian az, ő nem fog bántani.  -  Mi történt?- kérdezte meg . A boldogságtól, hogy nem vagyok egyedül,elsírtam magam. Érzetem, ahogy odajött mellém és óvatosan lefeszegette az ujjam a késről, majd átölelt. – Nincs baj. Itt vagyok veled. – s közben puszit adott a hajamra. A térdeim alá teszi a kezeit felemelt és bevitt a nappaliba és beleültetett az ölébe. Én pedig csak sírtam. Nem tudtam mást csinálni.

-        Ne haragudj de…- kezdtem majd elcsuklott a hangom. – Elfelejtettem, hogy van a lakáshoz kulcsod. Nem akartam rád kést fogni.

-        Nem baj kicsim. Nem történt semmi. – majd hagyta, hogy tovább sírjak. Csak annyira ment el, hogy odahozza nekem a zsepim. Miután alábbhagyott a zokogásom, megkérdezte azt, amitől annyira féltem.  – Mi baj van?

-        Nem tudom elmondani. - fúrtam arcom a finom illatú pulcsijának puha anyagába.

-        Hidd el, ha elmondod jobb lesz. - győzködött.

-        Lehet, hogy utána már nem akarsz velem lenni.

-        Nem hiszem, hogy lenne ilyen ok.

-        Pedig ez ilyen. – szipogtam,majd  belekezdtem. Elmondtam, hogy elvették a rovatom, hogy a főnököm féltékeny volt a kettőnk boldogságra. Majd, hogy megpróbált megerőszakolni. Erre azt láttam, hogy elfelhősödik az arca és elhúzódik tőlem.  Csendesen megszólaltam.– Látod én megmondtam, hogy ez lesz.

-        Mi?- kérdezte meg idegesen.

-        Nem akarsz velem lenni. – mondtam és a kettőnk köti távolságra mutattam.

-        Te azt hiszed, hogy ettől kevesebb vagy?

-        Miért? Nem?

-        Egyáltalán nem vagy kevesebb. Én nem rád haragszom. Arra a féregre. Most odamegyek és szétverem a mocskos képét. –majd hirtelen felállt és elindult kifelé. Az előszobában értem utol.

-        Ne kérlek, ne menj. Nem akarom, hogy bajod esem miattam. Kérlek, maradj.

-        De mi lesz veled? Láttad már az arcod? Van rajta egy lila folt. Ezek szerint még meg is ütött, ezt valahogy elfelejtetted említeni.

-        Nem tartottam fontosnak.

-        Mi ebben lényegtelen? Majdnem megerőszakoltak, megvertek és te nem akarsz ellene tenni semmit. Gondolom fel sem jelented azt a szemetet.

-        Nincs bizonyítékom. - mondtam majd magam köré fontam a karjaim, védekezésképpen. Ő pedig idegesen a hajába túrt, majd a tekintete megakadt valamin, a földön.

-        Az mi? – kérdezte és elindult a kérdéses tárgy felé. Mire észbe kaptam ő már felemelte a véres sálat, amiből kiesett a levélvágó kés.

-        Kérlek, dobd el. – könyörögtem neki.

-        Mond, hogy ez nem a te véred a sálon.

-        Nem az enyém. Az övé. Akkor került rá, amikor megvágtam az arcát.

-        Min mehettél keresztül...?- kérdezte csendben. Hirtelen ledobta a dolgokat a földre. Odajött hozzám megölelt és megcsókolt. Majd a homlokát az enyémnek döntötte. – Sajnálom, hogy nem voltam itt és védtelek meg. De most megteszem. –mondta kézen fogott és behúzott a szobámba.

-        Mit csinálsz? –kérdeztem meg amikor láttam, hogy előszedi a bőröndöm és dobálja bele a cuccaim.

-        Elmegyünk. Nem hagyom, hogy itt maradj. Bármikor rád támadhat. Ezt nem hagyom.

-        De mégis hova? –kérdeztem megilletődve. Ő pedig rám nézett és azt mondta.

-        A szüleimhez. Heppenheim-ba.

-        Nem, nem. – tiltakoztam hevesen. - Őket nem keverjük bele.

-        Nem is fogjuk. Elviszem és bemutatom a barátnőm.

-        Jó ötlet ez? –kérdeztem meg tőlem, mikor láttam, hogy tántoríthatatlan.

-        Igen. Velem leszel és távol tőle.

-        Rendben. –egyeztem bele.

-        Jó. Amíg én jegyet foglalok és elintézem a dolgaim, te addig pakolj össze.

Mialatt én pakoltam, ő elintézett mindent. Lefoglalta a jegyeket, beszélt a szüleivel, majd levitte a bőröndöm a kocsiba a laptopommal együtt. Míg én felöltöztem, eltüntette a bizonyítékokat. 

Nem tudom, mit csinált velük, de nem is érdekelt. Miután kiléptem a lakásból, bezárta az ajtót és letessékelt. Beültünk a kocsiba és elindultunk a reptérre, ahonnan egyenes út vezetett Heppenheim-ba.

13.rész

Üdv,mindenki!

Réka ma technikai okokból nem tudta feltenni a részt,de cserébe hozom én,mert mire vannak a barátok,kisegítem.Igazából csak annyi volt a dolgom,hogy képeket választottam.

Most pedig csak annyi maradt,hogy jó olvasást kívánok nektek!

Puszi,Bloodorange:*:*

Elina sz.:

    Seb este későn ért haza, de megbeszéltük a problémát. Igazából nem is volt csak túlreagáltuk. Reggel Seb

eléggé korán keltett gyorsan magamra kaptam az este kikészített ruhám. Biztosra mentem. Miután beértünk a pihenőbe gyorsan ledobtam magam a fotelra és elszundítottam. Arra keltem fel, hogy Seb figyel. Egyszer csak Britta kicsapta az ajtót és rögtön kirepült az álom a szememből. Megláttam mögötte apát és anyát... Tudtam, valami nincs rendben. Egymásra néztünk Sebbel, majd egyszerre tekintettünk Brittára, aki kérdés nélkül is válaszolt.

- Baj van! Lebuktatok. - mondta majd felénk fordította a gépét
- Tessék? – kérdezte meg Seb.

    Elénk rakta a gépet és elkezdtük olvasni a cikket. A főcímen szívem szerint elsírtam volna magam. „Mindent az ülésért?

    Azt tudjuk, hogy tavaly az Olasz nagydíj előtt Sebastian Vettel (24) szakított gyermekkori kedvesével Hanna Praterrel (23). Nagyon sokáig nem láttunk senkit a világbajnok oldalán, ám a tavalyi díjátadó ceremónián a kísérője nem más volt, mint a csapatfőnöke lánya Elina Horner (20). Már akkor elkezdődtek a találgatások, azonban a két fiatal mindent tagadott. Ám tegnap este fény derült az igazságra. A két fiatal egy párt alkot. Erre a tényre szemfüles fotóriporterünk hívta fel a figyelmünket, miután tegnap este képeket készített a szerelmesekről. Az fiatalok épp Melbourne-ben (és egymásban) gyönyörködtek, amikor a képek készültek. Vajon ezután is tagadják kapcsolatukat vagy felvállalják azt? A szerelem igaz, vagy csak a pilóta akarja bebiztosítani az ülését egy időre? Reméljük ezekre a kérdésekre hamarosan választ kapunk. ”

    Nem akartam elhinni, amit láttam. A tegnap esténk ott volt az interneten, feketén-fehéren. Ahogy átölelem a félmeztelen Sebet vagy az, amikor benyúlt a pólóm alá, amikor felnevettem és ő átölelt. Néhány kép volt csak, de ez a nyugodt életünk végét jelentette. Könnyek égették a szememet,de Seb gyorsan átölelt és a fülembe súgott:

- Nem lesz semmi baj,ezt is megoldjuk. Britta mit kéne csinálnunk? – kérdezte meg a sajtósát.
- Szerintem valljátok fel. –mondta apa. – Ha nem teszitek, azzal nem tesztek mást, mint Sebre húzzátok az egészet. Én sem akartam, hogy kiderüljön, de itt most nincs más választásunk. Britta! Hívj össze fél 11-re egy rendkívüli tájékozatót. Seb nyilatkozik a témával kapcsolatban, de Ellie nem lesz ott. – szólt, majd a sajtós gyorsan elment intézkedni. - Ne haragudj kincsem, de még nem akarlak kitenni ennek. – mondta nekem. – Seb egyetértesz velem?
- Természetesen. Én sem akarom, hogy bármi bántódása essék. Lina nézzük a dolgok jó oldalát.
- Van ennek jó is? – kérdezte anya.
- Igen van.
- Mi lenne az?- fordultam feé.
- Többé nem kell titkolnunk, ami köztünk történik. Most már megfoghatom a kezed, megcsókolhatlak.
- Na jó. Gyerekek készüljetek fel. Seb neked mindjárt jelenésed van. Ellie te maradj a háttérbe. – mondta apa majd kimentek.
- Ugye tudod, hogy sajtó szenzáció leszünk? Nagyon sokáig rólunk fognak csámcsogni.
- Tudom. - mondtam és megcsókoltam, Majd megvártam, amíg átöltözik.

Miután kész lett megfogta a kezem és elindultunk. Lent már Britta várt minket. Sebet pedig töménytelen újságíró, akik mind hírekre voltak éhesek.

- Seb. Lina itt marad és egyedül Te mész ki.
- Én itt maradok.
- Jó. Innen nem láthatnak, te viszont láthatod Sebet.
- Rendben. – mondta ő. – Mikor kezdünk?
- Ha akarod, akár most is. De te csak akkor gyere, amikor hívlak.
- Akkor vágjunk bele. Utánam a vízözön.
- Tisztelt hölgyeim,és uraim! A ma reggel megjelent fotók miatt, rendkívüli sajtótájékoztatót hívtunk össze. Nemsokára feltehetik kérdéseiket, amiket Sebastian Vettel fog megválaszolni. – Britta mondatára morajlás futott végig a termen. 

   Eltelt durván 5 perc, amikor is Britta hívta Sebet. Észre sem vettem, de valaki fogta a vállam. Az illető nem volt más, mint Heikki,ám mögötte ott álltak a barátaink. Kimi és Lottie.

- Köszönöm. –suttogtam nekik. Ekkor ismét nyüzsgés támadt odakint, kiért Seb és beleszólt a mikrofonba.
- Jó napot! Üdvözlöm önöket! Mielőtt elkezdenek fölöleges kérdésekkel bombázni,hadd tisztázzak egy dolgok. A hír igaz. Elina Horner és én egy párt alkotunk. A kapcsolatunk nem azért jött létre, hogy biztosítsam magamnak az ülésem. Mivel biztos vagyok abban, hogy maradok. Most pedig jöhetnek a kérdések.
- Ha kérhetném csak sorjában. – szólt nekik Britta.
- Mióta vannak együtt?
- Egy ideje.
- Mikor ismerkedtek meg?
- Monzában.
- Már akkor egymásba szerettek?
- Határozottan nem. De erről, majd kérdezzék meg őt. Egészen jól el tudja mesélni.
- Ő, miért nincs jelen?
- Nem akarom kitenni ennek. Ha továbbra is együtt maraduk elég lesz akkor elviselni a folyamatos kérdezősködést, de addig nem szeretném növelni a rizikófaktort.
- Ön szerint ez tortúra?
- Ön örülne neki, ha tök idegenek éjjel-nappal a magán életében vájkálnának? Nem tehetek egy lépést sem a nélkül, hogy valaki, ne követne… - de ekkor hála az égnek Britta közbe szólt.
- Következő kérdést! – de én ekkor már nem bírtam tovább és elmentem.

   Képtelen voltam nézni, ahogy szétszedik Sebet. Mindezt azért, mert elismerte, hogy együtt vagyunk. Hibásnak éreztem magam. Mintha valaki olvasna gondolataimban, megszólalt mögöttem egy hang.

- Ne hibáztasd magad. –mondta Lottie.
- De az egész az én hibám.
- Nem a te hibád. Gyere, igyunk valamit, addig mesélek valamit. –kézen fogott és elindult velem a kávézó felé.
- Mit szeretnél mondani?
- Én átérzem a helyzeted.
- Hogyan?
- Szerinted milyen véleménnyel voltak rólam? Terhesen mentem hozzá. Akkor fogant a baba, amikor ő házas volt. Nem voltam más csak egy ócska ribanc az újságok szerint. Folyamatosan arról cikkeztek, hogy Kimi egyik csapdából a másikba sétált.
- Én ezt nem tudtam. – mondtam elhűlve és megsimogattam a lány kezét, akinek könnyek csillogtak a szemében. Megtörölte azt és folytatta tovább.
- Ez csak hab volt a tortán. Kimit akkor ismertem meg amikor 2009-ben visszavonult. Kellett mellé egy sajtós, nem tudom, hogy de megkaptam az állást. Eleinte vitáim voltak vele. Nem akart semmit csinálni, pedig a rali fel annyira sem kötött, mint a Forma1. Ám egyszer egy éjszaka nagyon leitta magát és engem riasztottak. Nem tudom miért. Akkor este elmondta nekem, hogy tudomást szerzett arról, amit a felesége eltitkolt. Elvetette a közös gyermeküket. Ezután, mint valami lavina folyt belőle a panasz. Elmesélte, hogy Jenni régóta csalja őt. Igaz ő sem volt szent, de a feleségéhez képest egy angyal volt. Akkor, olyat tett, amire én sem számítottam. Megcsókolt. Utána meg részegen hortyogva aludt el a kanapémon. Reggel azzal a tudattal keltem, hogy elfelejtett mindent. De nem. Mindenre emlékezett rá, sőt még azt is mondta, hogy már régóta meg akarta ezt tenni. Egyik dolog követte a másikat. Összejöttünk, összeköltöztünk Svájcba. Majd egyik pillanatról a másikra megkérte a kezem. Én igent mondtam. De nem voltunk elég óvatosak. Lekaptak minket, amikor csókolóztunk, egy gyémántgyűrű volt az ujjamon Kimi pedig akkor még házas volt. Akkor tört ki a botrány. A saját szüleim kitagadtak, mondván, hogy szégyent hoztam a család nevére, a közönséges viselkedésemmel. Majd ami feltette az i-re a pontot, elkezdték Kimit piszkálni. Nem akarták, hogy egy sportoló legyen a vejük. A nagy és büszke Charles és Melodie Hamingway egyetlen pici lányának egy ilyen férfi legyen a férje. Nem érdekelt, amit mondtak, otthagytam őket. Azóta sem találkoztam velük. A nyár közepén megkereste a Lotus tőlem kérdezte meg mit tegyen? Én azt tanácsoltam, jöjjön vissza. Neki a Forma1 az élete. Július 24-én eldöntötte, hogy visszatér. Nos, mi megünnepeltük kettesben. –mondta elpirulva és végig simított a pocakján. - Láthatod az eredményét. Amint megtudtuk, hogy jön. Kimi beadta papírokat és gyorsítottan elvált. Szerencsére Jenni sem kötekedett. Karácsony előtt összeházasodtunk és most itt vagyunk.
- Nagyon szerencsés vagyok. –mondtam.
- Ugye? Szaladj Sebhez. Biztos szüksége van rád.
- Köszönöm. Nem baj, hogy itt hagylak?
- Dehogy . Nézd ott jön Kimi.
- Igazán köszönök mindent. – mondtam majd elindultam futva boksz felé.

   A szobájában nem találtam Sebet. Nagyon megijedtem. De Britta szólt, hogy csak elment pilótaparádéra.Alig vártam, hogy lássam. Mikor bejött azonnal a nyakába ugrottam.

- Uram Isten! Mi történt? Jól vagy? Hova tűntél? - faggatott.
- Nem tudtam végig nézni, ahogy szétszednek. Ezért elmentem, de Lottie utánam jött és elmesélte a történetüket Kimivel. Közben pedig rájöttem, hogy milyen szerencsések is vagyunk.
- Igen azok vagyunk. – mondta majd megpuszilta a fejem és elkezdett átöltözni az overállba.
- Nagyon kegyetlenek voltak? – kérdeztem meg és átöleltem hátulról.
- Hát, nem kíméltek.
- Köszönöm. –mondtam és csókot nyomtam a két lapockája közé.
- Ha így folytatod, nem jutunk ki az öltözőből.
- Ki mondta, hogy ki akarok jutni? - kérdeztem meg, amire hirtelen megfordult, de ekkor valaki kivágta az ajtót. Heikki állt ott teljes életnagyságban.
- Bocsi a zavarásért, de mindenki Sebet keresi. Ideje indulni. – már fordult ki amikor, mintegy mellékesen megjegyezte. – Még jó, hogy Én jöttem és nem az apád
- Siess Seb! Nem akarom, hogy miattam elkéss.
- De...
- Nincs de! Szaladj. –mondtam és megcsókoltam.
- Az előbbit még megbeszéljük.
- Rendben. De ha lehet, hozz nekem egy dobogót.
- Megteszem, amit tudok. – azzal már szaladt is.

   Betartotta az ígéretét. Hozott nekem egy dobog. Második lett köszönhetően neki, a csapat taktikájának,

és a váratlan safty car-nak.Az első Jenson lett. Kimi pedig 10 pozíciót javított. Szuper hétvége volt. Volt nyüzsgés, dráma, izgalom és minden egyéb, ami annyit jelentett, hogy elindult a Forma1 63. szezonja, a 2012.es idény.

12.rész

 Sziasztok!

Itt is van az új rész. Remélem mindenkinek tetszik. A hétvégén szorítsunk Seb-nek, hogy legyen sikeres a futam számára.

Ja és remélem a múlt heti futam mindenkinek tetszett. Én személy szerint  nagyon örültem Hülkenberg 4.helyének.

Jó hétvégét!

Puszi 

           Réka

12.rész

Seb sz.:

 

Közel másfél hónap telt azóta, a januári este óta. Lina és én együtt vagyunk. Habár ezt még nem hoztuk nyilvánosságra. Úgy gondoltuk, amíg lehet, tartsuk meg ezt magunknak. Mivel őt a munkája Angliához köti, így Én is ott időztem. Valamilyen szinten nála laktunk, a dolgaim nála voltak lepakolva. Christian nem igazán repesett attól, hogy az ő kicsi lányával együtt él valaki, de azt monda inkább én, mint egy idegen. Ha nincs ló, jó a szamár alapon. A legjobb, hogy Lina egyre inkább hajlik arra, hogy nyilvánosan is egy pár legyünk. Habár nála nem lehet tudni. Egyik pillanatban egy angyal, utána meg le akarja tépni a fejem, mert állítólag ’ gyerekes ’ vagyok. Az első pár nap után tisztáztuk, hogy ki-merre és meddig terjeszkedhet. Probléma volt a szekrények aránya. Lina kórosan gyűjti a ruhákat, cipőket, táskákat. Csak egy kis szekrény, ami tele van kiegészítőkkel. Minden színből van. Összevesztünk, utána kibékültünk és meg is ünnepeltük. Szerintem, ha akkor Heikki látott volna minket, megölt volna, majd kijelenti, hogy mi még gyerekek vagyunk. Annak ellenére, hogy Lina gasztronómiával foglalkozik elég sok csokit és édességet eszik. Reggelente nagyon aranyos, mindig előttem kell fel és ő készíti a reggelit. Mindenről készít listát és megosztjuk a feladatokat. Habár mind a kettőn legnagyobb szívfájdalma az, hogy nem mutatkozhatunk együtt. Azóta az este óta nem is voltunk sehol. Elegem van már abból, hogy az apja miatt és miattam is bujkálni kell. Alig várom, hogy lelepleződjünk. Éppen ezeken gondolkodtam, amikor Britta rám förmedt.

-        Hahó! Seb itt vagy?

-        Igen csak elbambultam.

-        Furi vagy nekem.

-        Ugyan, miért?

-        Nem szóltál egy szót sem azért, hogy tegnap és tegnap előtt is folyamatosan rendezvényekre küldtelek. Sőt ég azért sem, hogy ma egész nap hurcoltalak ide-oda.

-        Nincs különösebb oka. Ilyen vagyok és kész.

-        Aha. Én meg ma megyek hozzá Vilmos herceghez.

-        Tényleg?- kérdeztem meg nevetve. –Küldtem nászajándékot?

-        Hülye vagy Sebastian Vettel!- mondta és nevetve hozzám vágott egy törülközőt. – Heikki! Kezdj vele valamit az időmérőig. Én feladom. – mondta és kilépett a pihenőmből.

-        Mi történt? –kérdezte az edzőm.

-        Á semmi. Csak húzom az agyát.

-        Aha. Csak ne borítsd ki. Jó?

-        Miért?

-        Lehet ma még szükséged lesz rá. Ja és több időt akarsz Linával tölteni nem?

-        De.

-        Akkor ne piszkáld őt. – mire ezt kimondta valaki kopogtatott.

-        Ki az? –kérdeztem meg

-        Zavarhatok? – jött be Britta.

-        Te sosem zavarsz. Ja és nem akartalak piszkálni. Máshol jártam.

-        Mint ahogy az utóbbi hónapokban.

-        Na, Seb. Kimi és Lottie kint várnak, mert beszélni akarlak veled.

-        Jó, köszi. Ha Lina keresne a „vegyes” kávézóban vagyok. - mondtam ezzel utalva arra helyre, ahol pletykák nélkül tudtunk találkozni, más pilótákkal.

 -        Vicces vagy gyerek.

-        Köszi. – mondtam és elindultam a kávézó felé. Ott Kimi és a várandós felesége Charlotte várt rám. Ja Lottie tavaly, a ralin, még Kimi sajtósa volt. Odaléptem hozzájuk.

-        Sziasztok!

-        Szia! –mondták egyszerre.

-        Hogy vagytok!

-        Köszönjük jól. Ja rendeltünk neked almalevet…- mondta majd hirtelen elhallgatott

-        Mi az?

-        Csak azt hittem…- majd felkiáltott. – Elina Rebecca Horener! Mit keresel itt? – láttam, hogy a kékbe öltözött párom meglepődik, majd elkezd futni felénk és megöleli.

-        Charlotte Hamingway! Mit csinálsz itt?

-        A férjem kísértem el. Jaj had mutassam be őket… - majd felénk fordult és Lina elnevette magát.  – Mi a baj?

-        Neked Kimi a férjed? – kérdezte és leült mellém, miközben a könnyeit törölgette.

-        Igen. De honnan veszed, hogy nem Seb a férjem?

-        Onnan, hogy ő az Én párom. –mondta és az asztal alatt megfogta a kezem.

-        Tessék? –kiáltotta a két Raikkönen.

-        Jól hallottátok. – mondtam - de ez még nem publikus, céloztam a sajtóra.

-        Jó! Egyébként ti honnan ismeritek egymást? – célzott Kimi a lányokra.

-        Mi? Hát a suliban 4 évvel Ellie felett jártam.

-        Hogy lehet valaki felett járni 4 évvel?- kezdett el gondolkodni Kimi.

-        Én 5 évesen voltam. Akkor csináltam az utolsó évet, amikor ő elsős volt és hát jóban lettünk. Csak régen láttuk egymást.

-        Istenem tényleg. Mikor házasodtatok össze? – szegezte a kérdést nekik Lina. Igen ő az Én elefántom, abban a bizonyos porcelánboltban.

-        Hát izé …. – kezdte volna Kimi.

-        A tél elején, mivel mikor összejöttünk, Kimi még házas volt. Amint elvált elvett engem, mivel láthatod, hogy jön a pici. –mondta Lottie aki teljesen természetesnek vette.

-        Te mindig is ilyen voltál. Sose kerteltél. Nagyon örülök nektek. Mikorra várod a picit?

-        Április 24. Bahrein után. Remélem, megvárja Kimi-t.

-        Ha olyan, mint az apja, ki sem akar bújni. - mondtam.

-        Ne szemtelenkedj, inkább menjünk, mert késünk és nem az enyém lesz a pole. – mondta Kimi, majd felállt és felsegítette a feleségét is.

-        Ne bízd el magad, még ott vagyok én is. – szóltam vissza neki, ő pedig csak mosolygott rajtam. Mind a ketten a szerelmeinket néztük. Elképzeltem Linát, ahogy babát vár. Bár nálunk, nem is tudom. – Megyünk? –kérdeztem meg és épp meg akartam fogni a kezét, majd gyorsan visszahúzta.

-        Seb! Nem felejtsd el.

-        Bocsi! Nem jutott eszembe.

Reményekkel telve vártam az időmérőt, elvégre a tavalyi egész évadot mi uraltuk. Alig voltak, akik meg tudtak volna verni minket. A tesztek már kicsit elbizonytalanítottak, mivel összesen csak 1 tesztnapot sikerült megnyerni. A Q1 meglepetéssel zárt. Kimi nem jutott tovább, a Lotus nagyon eltaktikázta magát. A Q2-n is túljutottam. Ezután jött a fekete leves. Nem szereztem meg a pole-t, sőt még a második sorban sem vagyok. Csak a 6. lettem. Pedig tövig nyomtam, hogy sikerüljön. Habár a szabadedzésekhez képest ez jó. De tavalyhoz képest nem. Rettentő ideges vagyok. Senkit nem akarok látni. Megcsináltam a szokott interjúkat, hogy békén hagyjanak. n. Az újságírók szétszedtek tőlük fél hétkor szabadultam, Utána még egy kis jó pofizás a szponzorokkal. Miután letudok minden kötelezőt ledőltem a pihenőmben. Még Linát is letorkoltam, hogy hagyjon békén. Egyszer csak valaki kopogtat. Ránéztem az órára és láttam, hogy háromnegyed 10 mutat.

-        Igen?

-        Szia, Sebastian! – szólt Christian és bejött a szobába.

-        Mi a baj?

-        Honnan veszed, hogy baj van? –kérdezte majd leült velem szembe.

-        Onnan tudom, hogy a teljes nevem használtad. Milyen minőségben vagy most itt? Apa vagy főnök?

-        Most mindkettő vagyok. Először főnök leszek. Ne akadj ki Seb. Ez nem a te hibád mi sem találtuk a beállításokat. A holnapi futamon javíthatsz. Hidd el, mind azon leszünk. Ne csüggedj, ha ma feladod, holnap esélyed sem lesz a javításra. Mi is mind azon leszünk, hogy javíts.

-        Jó, köszönöm a támogatást.

-        Akkor, most leszek az apa. Linát ne keresd visszament a szállodába, azt mondta, hogy nem akar zavarni. Pedig be akart jönni hozzád.

-        Akkor miért nem jött?

-        Azért ahogy hozzászóltál,nem akart zavarni. Seb kérlek, ne bántsd meg. Még soha nem láttam ilyennek. Rettenetesen boldog. Veled. Nekem pedig el kell engednem őt. Amit most mondok, maradjon köztünk. Remélem, nem bántod meg. Nem akarok veled rosszban lenni. De az apa énem legszívesebben képen törölne, amiért a lányom miattad látom szomorúnak. Nem kérek magyarázatot. Most pedig nyomás hozzá! – mondta és az ajtó fele kezdett terelni. Én pedig összeszedtem a legszükségesebbeket és indultam vissza hozzá. Nagyon elnéztem az időt, hiszen majdnem 11 óra volt mikor visszaértem a szállodába. Mikor beértem a szobába láttam, hogy az ágy közepén fekszik és alszik és az arcára rászáradt a könnycsík.. A pizsamája

egy apró bugyiból és a tőlem lenyúlt pólóból állt. A felsőt még a csapattól kaptam, amikor megnyertem az első címem. Nem akartam zavarni, ezért letusoltam és felvettem a pizsamául szolgáló boxerem, majd kiléptem az erkélyre, hogy megcsodáljam a kilátást, amit a szálloda nyújtott. Már egy ideje néztem a tájat, amikor éreztem, hogy két kar fonódik a derekamra és valaki megpuszilja a hátam.

-        Szia! – köszönt nekem. – Jól vagy?

-        Szia! Igen, jól vagyok. Habár ezt kérdezhetném tőled is. – mondtam majd magam mellé húztam. – Ne haragudj rám, amiért előjött a nehéz természetem.

-        Neked nincs nehéz természeted! Na jó van, de az nem ilyen. Most egyszerűen csak mérges voltál a rossz rajthely miatt. De tudod a pontokat holnap osztják. – mondta majd lábujjhegyre állt átkarolta a nyakam és megcsókolt a dereka köré fontam a karom és magamhoz húztam. A csók egyre szenvedélyesebb lett és éppen benyúltam a felsője alá, amikor Lina elhúzta a fejét és azt mondta.

-        Seb ennek most nincs itt az ideje.

-      Jó, de mikor lesz?- kérdeztem meg úgy, mint egy kisgyerek, akitől elvették a játékát. Ő pedig hátravetette a fejét és elkezdett nevetni.

-        Egyszer csak! –nyomott egy puszit a számra, majd hirtelen elhúzódott tőlem.

-        Mi a baj?

-        Seb, valaki van lent! – mondta én is lenéztem, de senkit és semmit nem láttam.

-        Én nem látok senkit kicsim. Szerintem a fáradtság teszi. Inkább gyere, aludjunk.

Megfogtam a kezét és behúztam a szobába. Gyorsan elaludtunk. Reggel hamar kellett kelni, mivel dolgom volt a home-ban. Behoztam magammal Linát és mondtam neki, hogy aludhat a pihenőmben. Miután eléggé korán érkeztünk, nem találkoztunk egy újságíróval sem. Amikor beértünk Lin rögtön lefeküdt aludni én pedig adatokat nézegettem és esélyeket latolgattam. Fél tíz fele pedig arra figyeltem fel, hogy a szerelmem ébredezik, de amint Britta kicsapta az ajtót rögtön kirepült az álom a szeméből. Megláttam mögötte Christiant és Norát. Tudtam, hogy baj van. Egymásra néztünk Linával, majd ránéztünk a sajtósomra, aki kérdés nélkül is válaszolt.

-        Baj van! Lebuktatok. - mondta majd felénk fordította a gépét.