9.rész

Sziasztok!

Hoztam az új részt. remélem ez tetszeni fog nektek.Írtátok, hogy Seb karaktere kicsit nőies lett. Így van az elején kicsit érzékenyebb, de csak azért, mert ennek később fontos szerepe lesz. :D
Nagyon örültem, Seb vasárnapi győzelmének, habár etikátlannak tartottam a Ferraris szurkolók viselkedését. De tudjuk, ahány ház annyi szokás.
Ja és aki tudja nézze meg a Rush-t. Nagyon jó lett!
Jó olvasást kívánok.
Puszi:
          Réka

UI.: Mit gondoltok Kimi átigazolásához? Személy szerint én jobban örültem volna, ha marad a Lotusnál. Ezután már csak abban reménykedem, hogy Hülkenberg lesz Grosjean csapattársa. írjátok meg a véleményeteket.






9.rész:

Elina sz.:

Január közepét írunk. 1,5hónap telt el a Sebastiannal történt „incidensünk” óta. Nem tudtam a közelében lenni, amíg nem tudtam magamban tisztázni azt, amit érzek. Apáéknak azt írtam, hogy kaptam egy üzenetet Dean-től  ( ő a főnököm), hogy minél hamarabb térjek vissza Londonba. Amilyen gyorsan csak tudtam elmenekültem. Menekültem előle, az érzései és a saját érzéseim miatt is.  Az, hogy közösen jelentünk meg a gálán még a mai napig előkerül egy-két újságban. Éppen ma reggel láttam meg, hogy megint mi vagyunk a címlapon.”Vajon ő rabolta el a háromszoros bajnok szívét? Egyik fél sem nyilatkozik.”. Vajon miért nem? Már teljesen elegem volt abból, hogy folyamatosan erről cikkeznek. Éppen az angol iskolák reform kosztjáról írtam cikket, amikor Kat a főnököm titkárnője odajött.

-        Elina! Mr. Smith az irodájába hívat.

-        Rendben, köszönöm Kat. – kitolom, magam a helyemről megnézem, hogy tiszta e csizmám. Mielőtt bekopognék, megigazítom a szoknyám és a piros blúzom. Erőt veszek magamon és bekopogok.

-        Szabad!- szól ki egy mély férfihang.

-        Szervusz Dean. Kat szólt, hogy hívatsz.

-        Igen kérlek, foglalj helyet. –mondja és az íróasztala előtti székkel kínál meg.

-        Miért is kellett jönnöm? Valami baj van a munkámmal?

-        Nem nincs baj a munkáddal. Azért hívtalak, mivel mostanság rengeteget szerepelsz az újságok címlapján.

-        Tudom, de nem igaz belőle semmi. Nem vagyok Sebastian párja. – kezdtem el mentegetőzni.

-        Hát az kár.

-        Tessék ???

-        Jól hallottad az nagy kár. Mivel ki akarjuk használni a pillanatnyi hírnevedet.

-        Mégis, hogyan?

-        A Gourmet magazin új ágazatot nyit. Megnyílunk a sportok felé.

-        De ez egy gasztronómiai magazin.

-        Igen tudom. Ezért lesz az, hogy az elején találnak, az olvasók egy kis összefoglaló az adott versenyről plusz még hozzácsapjuk az adott ország és tájegység étkezési kultúráját.

-        Ez érdekesen hangzik.

-        Még érdekesebb lesz az a tény, hogy Te fogod írni a cikkeket.

-        Mi? De ez akkor azt jelenti, hogy….

-        Igen, minden futamon ott kell lenned. Nem okoz gondot?

-        Hát tulajdonképpen…

-        Találhatunk valaki mást is. Rengetegen állnak sorba az állásodért.

-        Te most megfenyegetsz?

-        Nem, csak felvázolok 2 utat. Vagy ez, vagy az. Te választasz.

-        Mit kell csinálnom?

-        Na látod ez, a beszéd. Hát te csütörtökön mész. Ha nem európai futam van, akkor már szerdán. Csütörtöktől szombat délelőttig szeded össze a gasztronómiai anyagot. Szombat délután és vasárnap pedig a futamon vagy.

-        És mégis hol?

-        Az apád nem csapatfőnök?

-        De igen .

-        Na akkor nála lehetsz. Minden probléma megoldva. Nem kell bejönnöd. A szerkesztőség mindent fizet. Akkor márciusban irány Ausztrália. Egyéb kérdés van?

-        Nincs. – mondtam és kimentem a szobából.

Az asztalomhoz mentem és elkezdtem felöltözni. Mivel kint még nagyon hideg van ezért melegen felöltözök. Miután kimentem a szerkesztőségből megcsapott a hideg. Jól esett ez a dermesztő valóság. Tudtam gondolkozni. Az, hogy az F1-ben fogok dolgozni abból a szempontból jó, hogy többet leszek, apával más felől, viszont ott van Ő. Egyre többet lennék mellette, ami biztos megingatná az elhatározásom. Már egy ideje sétáltam, amikor erőt vettem magamon és felhívtam anyát. Velük valahogy más lett a kapcsolatom az óta a nap óta. Anyuval szorosabb ő tud róla, hogy mi történt aznap este és azt mondta neki nincs ellenére. Apa szerintem sejti, hogy valami történt, de nem forszírozza, nem is mondtam el neki, mégis ki tudja mi fog történni alapon. Mi alatt gondolkodom, kicsörög a telefon.

-        Szia, Kicsim! Mi újság?

-        Szia, Mami! Újság az van. –morgom a fogam alatt.

-        Tessék?

-        Semmi. Csak azt szeretném tudni, hogy apu itthon van e?

-        Igen. Most még itthon vannak. De nemsokára indulnak az első teszt hétvégére.

-        Jaj, az jó. Akkor 25-én mehetek hozzá?

-        Igen. De hova?

-        Hát Milton Keynes-be.

-        Valami oka csak van , hogy csak úgy kiruccansz 72 km-t! Uram Isten kirúgtak?

-         Nem, dehogy. De a munkámmal kapcsolatos. – és elkezdtem neki mondani, hogy mi történt.

-        Komolyan megfenyegetett a pasi?

-        Bizony.

-        De annak, örülni kell, hogy több időt leszel velünk.

-        Ja persze téged is sokat foglak látni, a gépeddel a kezedben.

-        Ez a munkám.

-        Tudom, tudom, nem mindenki lehet a Red Bull belső fotósa. Tényleg, te hogyhogy nem vagy velük?

-        Volt egy-két elintézni valóm. Egyébként is nem kell piszkálni. Rájöttem, hogy mi böki a csőrödet.

-        Na, mi?- kérdeztem miközben feltettem forrni a vizet a vacsorámhoz.

-        Az, hogy ez által, Sebastian közelébe leszel és így jóval nehezebb leplezni az érzelmeid.

-        Na, jó anya ennyi volt mára. Szeretlek.

-        Én is szeretlek kicsim. De végszóként, tekintsd ezt az állást égi jelnek. Puszi. –mondta majd választ sem várva lecsapta a telefont.

A szüleim mániája a telefonok csapkodása és s nyitott kérdések feltétele. Kösz anya sokat segítettél. Inkább elültetted azt a bizonyos bogarat a fülembe. Égi jel? Ebből vagy szerencsés dolog sül ki vagy inkább jobb bele sem gondolni.

Január 25.:

Erőt vettem magamon és felültem a Milton Keynes-be tartó vonatra. Jól felöltöztem, csak amikor elindultam arra nem gondoltam arra, hogy esetleg gyalogolnom kell, így a magas sarkú csizma talán nem a legjobb. Most már mindegy. Az út nem több 1 óránál szerencsémre egy idős nénit fogtam ki. Végig az unokáiról mesélt. Miután megérkeztem, láttam, hogy taxik sorakoznak a bejárat előtt gyorsan leintettem egyet.

-        Hova lesz a fuvar kisasszony?

-        Buckinghamshire MK7 8BJ. – daráltam le a betanult címet.

-        A Red Bull gyárba megy. Munka?

-   Fogjuk rá. – mondtam és elindult. Egész úton a kesztyűmet piszkáltam. Miután megérkeztünk sok szerencsét kívánt. A recepcióhoz érve egy nagyon csinos 30-as évei elejét taposó nő fogadott.

-        Jó napot! Miben segíthetek?

-        Christian Hornerhez jöttem.

-        Van időpontja?

-        Nem nincs.

-        Akkor sajnálom, Mr. Horner nem fogadja.

-        Engem biztos fogad.

-        Hogy lehet valaki, ilyen nehéz felfogású. Nem érti, hogy nem fogad senkit?

-        Engem biztos fogad. – miközben ezt mondtam, a gépre nézett hirtelen felsikkantott megigazította a haját, kirúzsozta a száját és mintha én ott sem lennék elkezdte a melleit igazgatni!- Hahó!

-        Maradjon már csöndbe. –kiabál rám idegesen és folyamatosan az ajtót nézegeti

-        Nem érti meg, hogy találkoznom kell Christian Hornerrel.

-        Na idefigyelj mucikám. –mondja lekezelő módon és az ajtót nézi. - N-e-m  f-o-g-a-d! –mondta el szótagolva.

-        Ki jön, hogy ennyire az ajtót nézegeti?

-        Az a maga számára lényegtelen, buta kis csitri. Mit akar Hornertől? A szeretője?

-        Nem ő az apja. –hallom meg az ismerős hangot a hátam mögül. A hátamon végigfut a hideg. Mikor megfordulok, ott látom őt teljes életnagyságban.

-        Seb .- suttogom.

-        Szia, Lina! Régen láttalak!