1.rész.

Sziasztok!
Tudom, hogy jó sokára hoztam az első részt, de sajnos egy technikai gikszer miatt így alakult. Remélem tetszik. Nagyon örülnék egy pár kommentnek.A részeket megpróbálom hetente hozni.
A csodaszép fejlécért és a bétázásért ezer hálával tartozom Bloodorange-nak.
Sok Puszi:
Réka

1.rész

2011.szeptember.7, London.

Sebastian szemszöge:

    Nem hiszem el. Ez is csak az én szerencsém lehet. Lekéstem a magángépet, ezért utazhatok „hétköznapi” géppel. Még szerencsém, hogy az első osztályon még volt egy hely és így időben odaérek Monzaba. Ennek ellenére mégsem érzem magam szerencsétlennek. A pályafutásom nagyon is sínen van. Csak ebben az évadban 7 győzelmet és 4 második helyet tudhatok magaménak. Csupán a hazai versenyemen nem állhattam dobogóra, de ott 4. lettem. Egy lépésre vagyok a világbajnoki címtől. A magánéletem már teljesen más a Hanna-val való kapcsolatom kihűlt, ezért a nyáron közös megegyezés alapján szétmentünk. De továbbra is barátok maradtunk. Mégsem vagyok elkeseredve. Úgy érzem, most jön majd a VÁLTOZÁS. A repülőn pont egy, olyan helyet kaptam, ami nem egyedül állt a fülkében, hanem vele szemben volt még egy ülés. Mivel eddig nem ült oda senki, ezért ledobtam oda a táskám. Nem akarok társaságot jöttem rá. Felálltam, hogy megkeresem az egyik légi utas kísérőt. Szerencsémre épp szembe jött egy.

- Segíthetek uram?- kérdezte meg kedvesen.
- Igen megköszönném. Velem szemben van egy szabad ülés, ahová még nem érkezett meg senki. Látja?- mutattam a táskám ülésére.
- Igen látom.
- Meg szeretném venni azt a helyet.
- Tessék?
- Meg akarom venni azt a helyet.
- De hát az a hely már el van adva.
- Nem baj. Kifizetem a dupláját, nem akarok ma társaságot. –mondtam neki és már vettem elő a tárcám, hogy kifizessem a helyet. – Tessék itt a jegy ára. Kérem. - néztem rá elárvult kiskutya szemekkel.
- Rendben uram. Megpróbáljuk elintézni az utassal.
- Köszönöm a segítséget.
- Nincs mit uram. Kellemes utazást kívánok. – mondta majd magamra hagyott.

   Én pedig fogtam magam és visszamenetem a helyemre, ott elővettem az előző évi adatokat és Ipod-omat, hogy kikapcsolódjak. Bedugtam a fülem és tudomást sem vettem a repülőgépen zajló egyéb dolgokról.


Elina Horner szemszöge:

   Csak én lehetek, ilyen szerencsétlen. Gondoltam magamban. A taxim késett, így épp, hogy elértem a repülőm. Mikor felértem a gépre, indultam volna a helyemre, amely az első osztályon volt, ám mielőtt bemehettem volna megállított egy légi utas kísérő.

- Kisasszony ne haragudjon, de kavarodás történt.
- Milyen kavarodás?
- Nem érkezett meg időben, ezért eladtuk az első osztályra szóló jegyét.
- Tessék??? Eladták a jegyem. Ezt nem hiszem el.
- Nagyon sajnálom, ám itt a másod osztályon még van egy hely.
- Nekem kell a helyem. Dolgoznom kellene.
- Sajnálom kisasszony, de már elfoglalta az utas. Önnek itt a másod osztályon tudunk biztosítani helyet, mint már mondtam. Elfogadja?
- Legyen. HA nincs más választásom. Hol lesz a helyem?- kérdeztem beletörődően a hölgytől. Nem kezdtem el vele cirkuszolni, hiszen ő is csak a munkáját végezte.
- Ott középen a 2 úriember között.

   Mikor oda fordultam láttam,hogy a 2 „úriember” igen érdekes. Én nem ítélkezek első látásra,de az a két férfi biztos nem úriember. Az egyik egy 50-es pasi volt, aki a kopasz feje búbját úgy akarta eltakarni, hogy egyik oldalról a másik átfésült egy pár hajszálat. Állandóan a telefonjában nézetgette magát és igazgatta a frizuráját. A másik pedig egy jó NAGY pasi volt aki leplezetlenül bámulta a gépen lévő nőket. Kétségbe esetten néztem a nőre.

- Biztos, hogy az én helyem.
- Igen, kisasszony. Tudok valamit segíteni?
- Esetleg nincs egy másik hely?
- Nem nincs. Megfelel?
- Jó lesz köszönöm. – mondtam beletörődve. Majd elindultam feléjük. – Elnézést beengedne?
- Ez a te helyed mókuska?- kérdezte a kopasz férfi.
- Igen uram.

   Miután beengedett, bepréseltem magam közéjük. Épp a jegyzeteim vettem elő amikor a másik megkérdezte.:

- Kér mogyorót?
- Nem, köszönöm.
- Esetleg kér chipset, ropit, csokit, valamit?
- Nem, köszönöm.


Szerencsére abbahagyta a kérdezősködést, mivel szóltak, hogy kapcsoljuk be az öveinket. Felszállás után a kövér pasi elkezdett enni, miután rekordidő alatt betermelt mindent. Elaludt és elkezdett horkolni. A másik férfi, meg folyamatosan rám kacsintgatott. Így nem tudok dolgozni. Dühömben összecsaptam a jegyzeteim, visszaraktam a táskámba, közben pedig kivettem az Ipodomat. Mikor bedugtam a fülem, arra gondoltam, csak tudjam meg ki vette meg a jegyem. Jól be akarok olvasni neki, legyen akár az angol királynő vagy valaki más nagy ember.