2.rész

Sziasztok!

Mivel elmegyek 1 hétre ezért ma rakok fel új részt! Nagyon örülnék annak, ha kapnék visszajelzést, mivel nem tudom, hogy tetszik e amit csinálok.
Megjegyzem a blog kinézete rendezés alatt van. Remélem tetszik a rész.
Puszi:
          Réka

2.rész

Elina szemszöge:

  Alig vártam, hogy véget érjen a repülőút. Eldöntöttem,hogy miután leszállok a gépről megkeresem azt az idiótát aki megvette a jegyem. Ordítani fogok vele. DE nem ez lesz a legrosszabb.Kényszerítem, hogy az én útitársaim között tegye meg a visszafele utat. Mindegy, most már le kell higgadnom. Már alig vártam, hogy kiérjek a terminálba. Ott meglepetésemre, nem apa, hanem a nevelőmamám Eleonora fogadott.

- Mama! Hát te, hogy kerülsz ide? – anyukámként tekintek rá, hiszen 4 éves korom óta nevel apuval együtt. Nagyon korai gyerek voltam. Hiszen apu gimnáziumi szerelméből lettem én az ajándék. 18 volt amikor megszülettem. A szülőanyám lepasszolt neki fél évvel a születésem után. Apa amellett,hogy nevelt engem, még építeni is tudta a karrierjét, így került bele a Forma1-be. 3 évvel később megismerkedett Noraval, aki elfogadott és sajtjaként kezdett el nevelni, ebben közrejátszik az is, hogy neki nem lehet saját babája. A jég akkor tört meg amikor oviban meghívtam anyák napjára. Azóta Ő az én anyukám.
- Ellie, kicsim! Apád üzeni, sajnálja, hogy nem tudott eléd jönni, de Dietrich-el kell valamit megbeszélnie. Ez a csapatfőnökök sorsa! Istenem te milyen szép vagy ma.
- Ugyan anya hagyjuk, köszönöm! – mondtam, hiszen nem volt rajtam más csak egy mintás ruha fekete dzsekiivel és topánkával.
- Milyen utad volt? – kérdezte anya miután beszálltunk az autóba.
- Borzalmas!
- Miért?
- A taxim késve ért oda a jegyem meg eladták az első osztályon, helyette a turistán utaztam két idegesítő pasi mellett.
- Jaj, az borzalmas lehetett.
- Nem tudom ki vette meg a jegyem, de az biztos, hogy megtalálom és nem fog nekem örülni.
- Jaj ez a mai nap egy ilyen. Apád egyik munkatársa lekéste a gépet, ezért későbbivel jött.
- Mama?
- Igen kicsim?
- Muszáj kimennem a pályára?
- A szabadedzésekre nem,de időmérőre és a nagydíjra igen. Mit akarsz csinálni helyette?
- Felfedezem a helyi specialitásokat és írok róla az újságnak.
- Hát az nagyon jó lesz…. – mondta anya és ebben a percben leparkolt a szállodánál.
- Istenem…. Abból a pénzből amit, erre a luxusra költenek rengeteg gyereket lehetne jól lakatni.
- Ezt apádnak ne mond- mondta anya, mikor a szobánk felé tartottunk.

   A szám tátva maradt amikor beléptünk a szobába. LUXUS, csupa nagy betűvel. Habár, amíg nem az én fizetésemből vonják le, addig jó. Mikor beértünk apa épp telefonon beszélt.

- Nem,nem,nem és nem. Nem megyünk bele semmi ilyenbe. Azonnal állítsatok rá embereket a témára. Ne haragudj,de most mennem kell. Akadt egy másik dolgom. – mondta majd letette a telefont. – Ellie, jaj de jó, hogy látlak!Ne haragudj, hogy nem én mentem eléd, de…….
- Ne magyarázkodj. Anya már mondta,hogy dolgod volt. – mondtam és átöleltem. –Ez Christian Horner dolga.
- Milyen utad volt? – kérdezte, miközben leültünk az előre megrendelt vacsora mellé.
- Borzalmas! A taxim késve ért oda a jegyem meg eladták az első osztályon, helyette a turistán utaztam két idegesítő pasi mellett.
- Szegénykém. Nem találkoztál Sebastian Vettel-el?
- Kivel?
- Ő az egyik pilótánk és ugyanazzal azzal géppel utazott, mint te.
- Lehet, hogy ő az első osztályon utazott. Tényleg meg is kérdezem majd tőle…….
- Egyébként mit is keresel te Olaszországban?
- Összekötöm a kellemest a hasznossal.
- Vagyis? – kérdezte anya.
- Egyszerre vagyok veletek és írok cikket az Észak-Olaszországi ételkülönlegességekről.
- Azaz, alig fogunk látni. – mondta apa szomorúan.
- Nem igaz.AZ időmérőre és a futamra kimegyek.Ígérem.
- Hiszem, ha látom.
- Mondtam,hogy ott leszek.De,ha nem haragszotok meg,én inkább lefekszem aludni.

    Elköszöntem tőlük és elmentem aludni. A csütörtököm és a péntekem is nagyszerű volt, hiszen rengeteg finom ételt kóstoltam meg és sok kedves emberrel ismerkedtem meg. Már pénteken nekifogtam a cikk megírásának. Mikor szombaton felkeltem erőt vetem magamon és jó sokáig készülődtem. Egy órára értem ki a pályára, ott mindenki mint a mérgezett egerek rohangáltak fel s alá. A motor-home-ba indultam, hogy megkeressem aput. Ekkor láttam meg Helmut Marko-t, de ő éppen két szőke sráccal beszélgetett. El is indultam,hogy köszönjek, amikor is meghallottam,hogy miről beszélnek.

- Seb. Nem is kérdeztem, miért nem velünk jöttél?
- Hát az érdekes lesz. – mondta a világosabb szőke srác.
- Tommi, ne piszkálj. Hát elbambultam az időt és nem értem ki reptérre, Christianék nem tudtak tovább várni, ezért nélkülem indultak el. Helyette egy másik géppel jöttem, szerencsére az első osztályon volt még egy hely, csak sajnos,olyan volt amivel szemben ültek.
- És?- kérdezte Helmut.
- Hát nem akartam társaságot és megvettem a szemközti helyet is.
- Mit csináltál?
- Megvettem még egy helyet. A légi utaskísérő nem nagyon akart engedni, de szerencsére a sármom lekenyerezte….- ekkor már nem bírtam tovább és kiléptem a takarásból.
- Szóval TE vetted meg a jegyemet?- szegeztem neki a kérdést, mire mind a hárman odakapták a fejüket.