12.rész

 Sziasztok!

Itt is van az új rész. Remélem mindenkinek tetszik. A hétvégén szorítsunk Seb-nek, hogy legyen sikeres a futam számára.

Ja és remélem a múlt heti futam mindenkinek tetszett. Én személy szerint  nagyon örültem Hülkenberg 4.helyének.

Jó hétvégét!

Puszi 

           Réka

12.rész

Seb sz.:

 

Közel másfél hónap telt azóta, a januári este óta. Lina és én együtt vagyunk. Habár ezt még nem hoztuk nyilvánosságra. Úgy gondoltuk, amíg lehet, tartsuk meg ezt magunknak. Mivel őt a munkája Angliához köti, így Én is ott időztem. Valamilyen szinten nála laktunk, a dolgaim nála voltak lepakolva. Christian nem igazán repesett attól, hogy az ő kicsi lányával együtt él valaki, de azt monda inkább én, mint egy idegen. Ha nincs ló, jó a szamár alapon. A legjobb, hogy Lina egyre inkább hajlik arra, hogy nyilvánosan is egy pár legyünk. Habár nála nem lehet tudni. Egyik pillanatban egy angyal, utána meg le akarja tépni a fejem, mert állítólag ’ gyerekes ’ vagyok. Az első pár nap után tisztáztuk, hogy ki-merre és meddig terjeszkedhet. Probléma volt a szekrények aránya. Lina kórosan gyűjti a ruhákat, cipőket, táskákat. Csak egy kis szekrény, ami tele van kiegészítőkkel. Minden színből van. Összevesztünk, utána kibékültünk és meg is ünnepeltük. Szerintem, ha akkor Heikki látott volna minket, megölt volna, majd kijelenti, hogy mi még gyerekek vagyunk. Annak ellenére, hogy Lina gasztronómiával foglalkozik elég sok csokit és édességet eszik. Reggelente nagyon aranyos, mindig előttem kell fel és ő készíti a reggelit. Mindenről készít listát és megosztjuk a feladatokat. Habár mind a kettőn legnagyobb szívfájdalma az, hogy nem mutatkozhatunk együtt. Azóta az este óta nem is voltunk sehol. Elegem van már abból, hogy az apja miatt és miattam is bujkálni kell. Alig várom, hogy lelepleződjünk. Éppen ezeken gondolkodtam, amikor Britta rám förmedt.

-        Hahó! Seb itt vagy?

-        Igen csak elbambultam.

-        Furi vagy nekem.

-        Ugyan, miért?

-        Nem szóltál egy szót sem azért, hogy tegnap és tegnap előtt is folyamatosan rendezvényekre küldtelek. Sőt ég azért sem, hogy ma egész nap hurcoltalak ide-oda.

-        Nincs különösebb oka. Ilyen vagyok és kész.

-        Aha. Én meg ma megyek hozzá Vilmos herceghez.

-        Tényleg?- kérdeztem meg nevetve. –Küldtem nászajándékot?

-        Hülye vagy Sebastian Vettel!- mondta és nevetve hozzám vágott egy törülközőt. – Heikki! Kezdj vele valamit az időmérőig. Én feladom. – mondta és kilépett a pihenőmből.

-        Mi történt? –kérdezte az edzőm.

-        Á semmi. Csak húzom az agyát.

-        Aha. Csak ne borítsd ki. Jó?

-        Miért?

-        Lehet ma még szükséged lesz rá. Ja és több időt akarsz Linával tölteni nem?

-        De.

-        Akkor ne piszkáld őt. – mire ezt kimondta valaki kopogtatott.

-        Ki az? –kérdeztem meg

-        Zavarhatok? – jött be Britta.

-        Te sosem zavarsz. Ja és nem akartalak piszkálni. Máshol jártam.

-        Mint ahogy az utóbbi hónapokban.

-        Na, Seb. Kimi és Lottie kint várnak, mert beszélni akarlak veled.

-        Jó, köszi. Ha Lina keresne a „vegyes” kávézóban vagyok. - mondtam ezzel utalva arra helyre, ahol pletykák nélkül tudtunk találkozni, más pilótákkal.

 -        Vicces vagy gyerek.

-        Köszi. – mondtam és elindultam a kávézó felé. Ott Kimi és a várandós felesége Charlotte várt rám. Ja Lottie tavaly, a ralin, még Kimi sajtósa volt. Odaléptem hozzájuk.

-        Sziasztok!

-        Szia! –mondták egyszerre.

-        Hogy vagytok!

-        Köszönjük jól. Ja rendeltünk neked almalevet…- mondta majd hirtelen elhallgatott

-        Mi az?

-        Csak azt hittem…- majd felkiáltott. – Elina Rebecca Horener! Mit keresel itt? – láttam, hogy a kékbe öltözött párom meglepődik, majd elkezd futni felénk és megöleli.

-        Charlotte Hamingway! Mit csinálsz itt?

-        A férjem kísértem el. Jaj had mutassam be őket… - majd felénk fordult és Lina elnevette magát.  – Mi a baj?

-        Neked Kimi a férjed? – kérdezte és leült mellém, miközben a könnyeit törölgette.

-        Igen. De honnan veszed, hogy nem Seb a férjem?

-        Onnan, hogy ő az Én párom. –mondta és az asztal alatt megfogta a kezem.

-        Tessék? –kiáltotta a két Raikkönen.

-        Jól hallottátok. – mondtam - de ez még nem publikus, céloztam a sajtóra.

-        Jó! Egyébként ti honnan ismeritek egymást? – célzott Kimi a lányokra.

-        Mi? Hát a suliban 4 évvel Ellie felett jártam.

-        Hogy lehet valaki felett járni 4 évvel?- kezdett el gondolkodni Kimi.

-        Én 5 évesen voltam. Akkor csináltam az utolsó évet, amikor ő elsős volt és hát jóban lettünk. Csak régen láttuk egymást.

-        Istenem tényleg. Mikor házasodtatok össze? – szegezte a kérdést nekik Lina. Igen ő az Én elefántom, abban a bizonyos porcelánboltban.

-        Hát izé …. – kezdte volna Kimi.

-        A tél elején, mivel mikor összejöttünk, Kimi még házas volt. Amint elvált elvett engem, mivel láthatod, hogy jön a pici. –mondta Lottie aki teljesen természetesnek vette.

-        Te mindig is ilyen voltál. Sose kerteltél. Nagyon örülök nektek. Mikorra várod a picit?

-        Április 24. Bahrein után. Remélem, megvárja Kimi-t.

-        Ha olyan, mint az apja, ki sem akar bújni. - mondtam.

-        Ne szemtelenkedj, inkább menjünk, mert késünk és nem az enyém lesz a pole. – mondta Kimi, majd felállt és felsegítette a feleségét is.

-        Ne bízd el magad, még ott vagyok én is. – szóltam vissza neki, ő pedig csak mosolygott rajtam. Mind a ketten a szerelmeinket néztük. Elképzeltem Linát, ahogy babát vár. Bár nálunk, nem is tudom. – Megyünk? –kérdeztem meg és épp meg akartam fogni a kezét, majd gyorsan visszahúzta.

-        Seb! Nem felejtsd el.

-        Bocsi! Nem jutott eszembe.

Reményekkel telve vártam az időmérőt, elvégre a tavalyi egész évadot mi uraltuk. Alig voltak, akik meg tudtak volna verni minket. A tesztek már kicsit elbizonytalanítottak, mivel összesen csak 1 tesztnapot sikerült megnyerni. A Q1 meglepetéssel zárt. Kimi nem jutott tovább, a Lotus nagyon eltaktikázta magát. A Q2-n is túljutottam. Ezután jött a fekete leves. Nem szereztem meg a pole-t, sőt még a második sorban sem vagyok. Csak a 6. lettem. Pedig tövig nyomtam, hogy sikerüljön. Habár a szabadedzésekhez képest ez jó. De tavalyhoz képest nem. Rettentő ideges vagyok. Senkit nem akarok látni. Megcsináltam a szokott interjúkat, hogy békén hagyjanak. n. Az újságírók szétszedtek tőlük fél hétkor szabadultam, Utána még egy kis jó pofizás a szponzorokkal. Miután letudok minden kötelezőt ledőltem a pihenőmben. Még Linát is letorkoltam, hogy hagyjon békén. Egyszer csak valaki kopogtat. Ránéztem az órára és láttam, hogy háromnegyed 10 mutat.

-        Igen?

-        Szia, Sebastian! – szólt Christian és bejött a szobába.

-        Mi a baj?

-        Honnan veszed, hogy baj van? –kérdezte majd leült velem szembe.

-        Onnan tudom, hogy a teljes nevem használtad. Milyen minőségben vagy most itt? Apa vagy főnök?

-        Most mindkettő vagyok. Először főnök leszek. Ne akadj ki Seb. Ez nem a te hibád mi sem találtuk a beállításokat. A holnapi futamon javíthatsz. Hidd el, mind azon leszünk. Ne csüggedj, ha ma feladod, holnap esélyed sem lesz a javításra. Mi is mind azon leszünk, hogy javíts.

-        Jó, köszönöm a támogatást.

-        Akkor, most leszek az apa. Linát ne keresd visszament a szállodába, azt mondta, hogy nem akar zavarni. Pedig be akart jönni hozzád.

-        Akkor miért nem jött?

-        Azért ahogy hozzászóltál,nem akart zavarni. Seb kérlek, ne bántsd meg. Még soha nem láttam ilyennek. Rettenetesen boldog. Veled. Nekem pedig el kell engednem őt. Amit most mondok, maradjon köztünk. Remélem, nem bántod meg. Nem akarok veled rosszban lenni. De az apa énem legszívesebben képen törölne, amiért a lányom miattad látom szomorúnak. Nem kérek magyarázatot. Most pedig nyomás hozzá! – mondta és az ajtó fele kezdett terelni. Én pedig összeszedtem a legszükségesebbeket és indultam vissza hozzá. Nagyon elnéztem az időt, hiszen majdnem 11 óra volt mikor visszaértem a szállodába. Mikor beértem a szobába láttam, hogy az ágy közepén fekszik és alszik és az arcára rászáradt a könnycsík.. A pizsamája

egy apró bugyiból és a tőlem lenyúlt pólóból állt. A felsőt még a csapattól kaptam, amikor megnyertem az első címem. Nem akartam zavarni, ezért letusoltam és felvettem a pizsamául szolgáló boxerem, majd kiléptem az erkélyre, hogy megcsodáljam a kilátást, amit a szálloda nyújtott. Már egy ideje néztem a tájat, amikor éreztem, hogy két kar fonódik a derekamra és valaki megpuszilja a hátam.

-        Szia! – köszönt nekem. – Jól vagy?

-        Szia! Igen, jól vagyok. Habár ezt kérdezhetném tőled is. – mondtam majd magam mellé húztam. – Ne haragudj rám, amiért előjött a nehéz természetem.

-        Neked nincs nehéz természeted! Na jó van, de az nem ilyen. Most egyszerűen csak mérges voltál a rossz rajthely miatt. De tudod a pontokat holnap osztják. – mondta majd lábujjhegyre állt átkarolta a nyakam és megcsókolt a dereka köré fontam a karom és magamhoz húztam. A csók egyre szenvedélyesebb lett és éppen benyúltam a felsője alá, amikor Lina elhúzta a fejét és azt mondta.

-        Seb ennek most nincs itt az ideje.

-      Jó, de mikor lesz?- kérdeztem meg úgy, mint egy kisgyerek, akitől elvették a játékát. Ő pedig hátravetette a fejét és elkezdett nevetni.

-        Egyszer csak! –nyomott egy puszit a számra, majd hirtelen elhúzódott tőlem.

-        Mi a baj?

-        Seb, valaki van lent! – mondta én is lenéztem, de senkit és semmit nem láttam.

-        Én nem látok senkit kicsim. Szerintem a fáradtság teszi. Inkább gyere, aludjunk.

Megfogtam a kezét és behúztam a szobába. Gyorsan elaludtunk. Reggel hamar kellett kelni, mivel dolgom volt a home-ban. Behoztam magammal Linát és mondtam neki, hogy aludhat a pihenőmben. Miután eléggé korán érkeztünk, nem találkoztunk egy újságíróval sem. Amikor beértünk Lin rögtön lefeküdt aludni én pedig adatokat nézegettem és esélyeket latolgattam. Fél tíz fele pedig arra figyeltem fel, hogy a szerelmem ébredezik, de amint Britta kicsapta az ajtót rögtön kirepült az álom a szeméből. Megláttam mögötte Christiant és Norát. Tudtam, hogy baj van. Egymásra néztünk Linával, majd ránéztünk a sajtósomra, aki kérdés nélkül is válaszolt.

-        Baj van! Lebuktatok. - mondta majd felénk fordította a gépét.