6.rész

Sziasztok!

Mint látjátok megújult a blog kinézete. Ezer köszönet érte Bloodorange-nak. Nagyon köszönöm drága.

Annyira örülök, hogy sokan nézitek és olvassátok, de kérnék valami visszajelzést  . Tudom elegetek van folytonos siránkozásom miatt. De mindegy, én ilyen vagyok. Szükségem van rá.

Kaptok egy kis képet, azért, hogy jobb kedvel várjuk az időmérőt és a futamot. Hajrá SEB!!!

Puszi:

          Réka 

Szerintem egy páran szeretjük Sebet. De ez a haj sokkolt! Remélem kimosható hajfesték, vagy valami vicc. Térjen vissza az eredetihez. Úgy látszik, a Forma1-es pilóták idei hóbortja a hajuk változtatása. Webber és Alonso bilifrizura, Kimi a részeg tengerészgyalogos. Seb-nek meg ez.

6 .rész

Ellie szemszöge:

2011.december 7.

    Éppen otthon ültem és egy romantikus vígjátékot néztem a TV-ben. Nem tudom a címét, csak éppen ez ment a Tv-ben mikor bekapcsoltam. Pattogtattam kukoricát is, hogy igazán kellemes este legyen. Éppen elaludtam volna, amikor elkezdett szólni a telefonom. Olyan hangos volt, hogy hirtelen nem tudtam, hogy hova kapjak, a lábam belegabalyodott a takaróba és leestem a földre. Miközben a padlón fetrengtem, a telefonom után kutattam az asztalon. A szentek névsorát soroltam, hangosan. Azaz átkozott kütyü nem akart elhallgatni.

- Ki az, aki nem tud nélkülem élni este fél 11-kor?- mikor megtaláltam azt, az átkozott masinát láttam, hogy apa hív. –Halló?
- Szia! Kicsim? Mi tartott eddig, hogy felvedd? Megzavartam valamit?
- Neked is szia apa! Először nem találtam a telefonom, leestem a kanapéról. Ja és nem zavartál meg. De miért hívtál?
- Jaj segítened kéne!
- Mond el, hátha tudok.
- Mit csinálsz a héten?
- Semmit, a főnök elégedett velem, ezért megkaptam ezt a hetet.
- Hála a jó égnek!
- Miért is köszönsz neki?
- Nagy bajban vagyunk.
- Aha!
- Mi a baj?
- Tudod, hogy pénteken van az FIA gála, ahol meg kell jelenünk.
- Igen. Mentek Monacóba.
- Hát nem.
- MI? Nem menetek Monacóba? Elvették a díjaitokat?
- Jaj, dehogy. Idén Új-Delhiben rendezik meg.
- Ja, így már értem. –mialatt telefonáltam, rendet pakoltam a nappaliban. Kivittem a kukoricás tálat és a bögrém. Berakta a mosogatóba. Leellenőriztem a zárat, kikapcsoltam a TV-t és bementem a szobámba.
- Na, az a helyzet állt elő, hogy eggyel több férfi van, mint nő, így valakinek nem lesz kísérője. Szeretnélek megkérni, hogy vállald.
- Tessék?- mondtam és kiejtettem az éjjeli krémet a kezemből.
- Halló??? Ellie ott vagy?
- Igen itt. Figyelj apa, Én szívesen elmennék, de nincs ruhám.
- Nem baj. Anyád tudja a méreted?
- Igen tudja.
- Jó akkor ruhát szerez ő. Kiegészítőt meg majd veszel Indiában.
- Igen apa! Szívesen elmegyek veled. –mondtam kicsit gúnyosan.
- Mondtál valamit?
- ÉN? Semmit. Mikorra legyek kész?
- Holnap reggel 7-re küldök érted egy autót.
- Tessék?
- Holnap 7-re megy érted az autó. Szia, Kincsem! Holnap találkozunk.- mondta, majd lecsapta a telefont.

 

   Se puszi se pá. Azt se mondta, mit vigyek. Kinek leszek a kísérője? Mindegy. Közel 3 hónapja voltam utoljára Forma1-es közegbe. Apáék konstruktőri bajnokok lett. Sőt vigyori, már Japánban bezsebelte a bajnoki címet. Őszintén örültem a sikerének. Jesszusom. Holnap Ő is ott lesz. Nem tudom, hogy bírjuk ki azt, hogy nem nyaggatjuk egymást. Remélem, nem őt kell kísérnem, megölöm, mielőtt a díjátadás elkezdődne. Már nincs vele bajom, egész jól elvoltunk a kávézásnál is. Mikor az órára pillantottam, az negyed 12-őt mutatott. Én még be sem pakoltam. De mit vegyek fel. Londonban megfagy az ember, Új-Delhiben meg megsül. Mivel valószínűleg vasárnap már jövünk. Kell lenge ruha, de kell hazafelére is valami vastagabb. 1 óra volt mire befejeztem a pakolást. Kikészítettem a másnapi ruhám is. Egy fekete farmert veszek egy kicsit vastagabb rövid ujjú csipke felsővel.  

    Kardigánt nem veszek, mert Indiában nem kell. Előkotortam egy fekete kiskabátot, meg egy vékonyabb sapkát és sálat. Mivel Londonban nem vehetek balett cipőt, ezért az megy a táskába, mivel Indiában meg nem kellene csizmát viselnem. A kiegészítőim is feketék voltak. Mielőtt lefeküdtem, arra gondoltam, hogy köszi apa, málhás szamár lehetek, mintha másra sem vágynék. Alig aludtam el, amikor megszólalt a vekker háromnegyed 6-kor. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és elkezdtem készülődni. 7 óra előtt 5 perccel lettem kész. Lecipeltem a bőröndöm a ház elé. Pont mikor kiértem, megérkezett az autó.

-        Elnézést!

-        Igen?

-        Ön Elina Horner?

-        Igen én vagyok.

-        Akkor kérem, foglaljon helyet. Én addig beteszem a csomagjait.

   A reptérig gyorsan telt az idő. Miután kitett engem én elindultam megkeressem a Red Bull különítményt.. De előtte megálltam és vettem magamnak újságot az útra. Már egy ideje keringtem a terminálba, amikor megláttam apát.

-        Hahó! Apa!- mondtam és elkezdtem felé menni.

-        Szia, kincsem. Annyira örülök, hogy el tudtál jönni. – majd rám nézett és elnevette magát. - Látom, anyáddal egy rugóra jár az agyatok.

-        Miért is? –kérdeztem, becsekkoltunk és elindultunk a magángép felé.

-        Hát a ruha, amit neked hoztunk hasonló színű.

-        Az jó, mert szeretem ezt a színt.

   A gép, ami Red Bull tulajdonában volt, hatalmas és gyönyörű volt, mikor felszálltunk láttam, hogy apa anya mellé ül. Az egyetlen szabad hely vigyorival szemben volt. Mikor meglátott, felkapta a táskáját, kikapta a fülhallgatóját levette a fejéről és azt mondta.

-        Nehogy megismétlődjön, ami múltkor.

-        Ó köszönöm. Nagyon kedves vagy.

-     A kísérőd hol hagytad? – kérdeztem mialatt levettem a kabátom a sapkám és a sálam.

-        A gyerekkori barátom Anna kísért volna, de bárányhimlős lett. Ezért Christian azt mondta, szerez nekem ő kísérőt.  – mondta majd elhallgatott. Egymásra néztünk, éppen akkor szállt fel a gépünk, amikor elkiáltottuk magunkat.

-        APA!

-        CHRISTIAN!

Erre mindenki odakapta a fejét.