17.rész

Sziasztok!

Sűrű bocsánat kéréssel tartozom, mert 3 hete nem volt új rész. Azért nem hoztam, mivel annyi vizsgám, beadandóm és tanulnivalóm volt, hogy sajnos az írásra nem tudtam időt szakítani. Így, ahogy lett egy kis időm meg is írtam a mai részt, ami remélem tetszeni fog nektek.

Ha minden jól megy, Karácsonyra kaptok egy kis novellát.

Sok puszi:

               Réka

UI.: Boldog Mikulást! :) Ho-Ho-Ho

17.rész:

Elina sz.:

Nem hittem a fülemnek. Azt kérte, hogy költözzem hozzá. Azt sem tudom, hogy mit kellene csinálnom. Együtt élni? Nincs az még korán számunkra?  Hülyeséget beszélek, hiszen már most is együtt élünk. De akkor is. Adjam fel az otthoni életem? Nekem már ott már csak anyáék maradtak. Akkor őket hagyjam ott. Mindent adjak fel egy szerelmért, amely lehet, hogy véget ér? Rengeteg ehhez hasonló gondolat játszódott le a fejemen. A töprengésemből Seb hangja szakított ki.

-        Azért vegyél levegőt. Nem akarom, hogy megfulladj.  – ekkor hangosan kifújtam a levegőt. – Tudtam, hogy elhamarkodott az egész, de szeretnék veled lenni és otthon is. Nem tudok kettészakadni. Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. Ne haragudj. – láttam a szemében a bánatot. Ekkor döntöttem.
-        Közlöm veled, hogy szeretnék egy kutyát és egy télikertet.
-        Tessék? – kérdezte meg. Aztán láttam a szemén, hogy lassan leesik neki amit mondtam.
-        Hozzád költözöm, de tudd, én még gyerek vagyok hozzád képest, hisz csak 21 leszek, nem egy nagy kor.
-        Pont jó. –mondta miközben átölelt. – Mit szólnál, ha felkérnék egy költöztető céget, hogy csomagoljanak össze mindent és te csak a személyes cuccaid pakold össze. Beszéljünk a szüleiddel és költözzünk Svájcba.
-        Nekem jó, de ugye tudod, hogy apa nehéz dió lesz.
-        Majd idézek tőle. – válaszolta rejtélyesen.

Lina ruhája az utazás alatt

Én csak furán néztem rá, de ő nem válaszolt. Kézen fogott és hazamentünk és otthon töltöttük a nap további részét. Este a vacsoránál bejelentette, hogy másnap visszautazunk Angliába és összepakolunk, mert Svájcba költözünk. Mindenki megörült a hírnek, habár Heikke szomorú volt mivel csak egy kicsit volt vele a fia. Az étkezés után lefeküdtünk, de Seb előtte még jegyet foglalt egy korai Londonba tartó gépre. Reggel gyorsan készülődtünk, mire észbe kaptam már útban voltunk Frankfurt felé. Ott felszálltunk a gépre, még a reptérről bejelentkeztem a szüleimhez, anya mondta, hogy szerencsém van, mert apa csak délután megy be. A reptérről egyenesen a szüleimhez mentünk, ott közösen elmondtuk, hogy összeköltözünk, de Svájcban. Hát apa kissé kiakadt. De Seb azt, mondta, hogy inkább ő, mint egy idegen.  Erre apa el kezdett nevetni. Kijelentette, hogy a kapcsolatuk, nem változik meg. Továbbra is jóban lesznek, de ha megbánt, nem lesz édes az élete a Red Bull-nál. Miután őket lerendeztük elindultunk a lakásomba és összeszedtem, ami létfontosságú lehet a svájci életemben. Míg én pakoltam, ő szerzett egy költöztetőt, aki már aznap hajlandó volt összepakolni. Felcímkéztem azokat, amiket Svájcban is látni akarok, egy másik színt kapott, az ami  egy londoni raktárban lesz elhelyezve. Miután ezzel is végeztünk elindultunk Svájcba, ott a Zürich-i reptéren szálltunk le majd még egy közel 1 órás út várt ránk, amíg megérkeztünk Seb Walchwil-i házához. Tátva maradt a szám. Ennek a pasasnak tényleg ilyen jó házai vannak?

-        Csoda történt! – szólalt meg mellettem Sebastian.
-        MI? Tessék?
-        Elina Horner nem jutott szóhoz!
-        Na békén lehet hagyni!
-        Ez az igazság! De büszke vagyok magamra! – mondta majd kiszálltunk a kocsiból és büszkén kihúzta magát.
-        Ugyan miért vagy büszke?- kérdeztem miközben átöleltem.
-        Hát arra, hogy tőlem állt el a szavad.
-        Nem tőled, hanem a házaidtól. – húztam az agyát.
-        Akkor csak e miatt vagy velem igaz?
-        Csakis. Apunak nem volt ennyi háza. –mondtam majd megfogta a kezem és a kocsi hátuljához húzta.
-        Na gyere rendezkedjünk be. - majd fokozatosan elkezdtünk bepakolni. A háza belülről is olyan csodálatos volt, mint kívülről. Miután végeztünk megláttam a konyhát. Ami minden képzeletem felülmúlta újra nem jutottam szóhoz. Elindultam felfedezni a házat, minden csodaszép volt. A hálószobához érve felnéztem rá.
-        Ezt ugye nem TE rendezted be?
-        Miért is? –dőlt neki az ajtófélfának.
-        Látszik benne a női kéz.    De meg kell, hogy valljam, tetszik. – mondtam és átöleltem.

Erre ő is átölelt és megcsókolt. Én pedig éreztem, hogy itt az ideje annak, hogy megtegyük. Nem tiltakoztam, csak viszonoztam a csókját. Közben pedig elkezdett az ágy felé tolni. A kezei becsúsztak a felsőm alá és a hátam kezdték el simogatni éreztem, hogy nem akar siettetni. Viszont én nem akartam várni. Ezért gyorsan letoltam a pulcsit a válláról. Erre ő is rájött, hogy nem akarok tovább várni és ledőltünk az ágyra, éppen a felsőjét vettem volna le, amikor lent megszólalt a csengő. Seb szája erre elvállt az enyémektől és hangos szitkozódásba kezdett. Hirtelen kívülről láttam magunkat. Seb kócosan, egyik keze a pólójában a másik az oldalán. Én kócos hajjal és elkenődött rúzzsal feküdtem az ágy közepén, közben pedig valaki veszettül nyomta a csengőt. Nem bírtam tovább, kibuggyant belőlem a nevetés. Seb kicsit furán nézett majd ő is rájött min nevetek és ő rákezdett. Gyorsan felültem letöröltem a szám és megigazítottam a hajam. Ekkor valaki már az ajtót verte.

-        Ki az, aki nem tud nélkülem élni?- morogta Seb. Megigazította a ruháját, felsegített engem. Miközben lefele mentünk, meghallottunk egy ismerős hangot, ami az ököl tulajdonosáé lehetett.

-        Tudom, hogy bent vagytok! Nyissátok ki az ajtót! Csak nem huncutkodtok?
-        Kimi! – hallottuk meg Lottie hangját is. – Nem lehetsz ennyire pofátlan. – ekkor nyitotta ki a párom az ajtót. Csak annyit láttunk, hogy a Jégember egy piknik kosárral a kezében, mellette pedig az aprócska felsége szidja őt.
-        Sziasztok! – szólalt meg Seb.
-        Szervusz pajti, Lina. Na milyen volt a napotok, amint látom elkezdtetek  beköltözni. – mondta Kimi és nem zavartatva magát bejött a házba. Lerakta a kosarat a konyhapultra ő pedig kényelembe helyezte magát a kanapén.
-        Sziasztok! Gyere be Kimi és érezd otthon magad. – tette hozzá Seb gúnyosan.
-        Ne piszkálódj Seb. Egyébként meg rúzsfoltos a pólód nyaka és így Lottie drágám, jössz nekem 5 euróval. 

-        Tessék? – kérdeztem meg és ránéztem a barátnőmre.
-        Hát ez, izé….- kacsázott be idegesen a férje mellé, majd amikor leült jól combon csapta. Seb döbbenten becsukta az ajtót. Majd követtük őket a nappaliba.
-        Aú…Ezt miért is kaptam? – nézett rá a feleségére. – Egyébként meg fogadtunk, hogy mikor estek egymásnak. Lottie és a romantikus énje az estét mondta én viszont bíztam a Kölyökben és lám bejött.
-        Ti komolyan fogadtatok rajtunk? – mutattam felváltva magamra és Sebre. – Egyébként honnan tudtad, hogy én is itt vagyok?
-        Seb mondta, hogy ideköltözöl, így… - de ekkor Lottie átvette a szót.
-       Így arra gondoltam, hogy egy kosárba csomagolok össze mindenféle finomságot és áthozzuk, mivel gondoltuk, hogy nem a vacsorátokkal lesztek elfoglalva.
-    Jaj de aranyos vagy. A fagyasztóban csak halat találtam, meg az egyik polcon egy zacskó tésztát, meg fűszereket. De igazán semmi laktatót nem. – mondtam neki hálásan. – Tényleg nincs kedvetek itt vacsorázni velünk? Összedobok valamit.

-        Nagyon köszönjük, de …
-        De ezt nem utasíthatjuk vissza. – mondta Kimi.
-        Kimi. Ne legyél ennyire pofátlan. Nem ehetjük be magukat hozzájuk, mikor még csak most költöztek be. De neked… - itt gyorsan Seb közbe vágott.
-        Szívesen látunk titeket. Kimi eljönnél velem a boltba? Nincs itthon gyümölcslé és Lottie csak azt ihat.
Amíg a fiúk elmentek, mi otthon maradtunk és főzőcskéztünk. Lottie kifaggatott mindenről. Rájöttem, hogy cseppet sem szégyenlős. Míg én a vacsorával foglalkoztam addig simán faggatott arról, hogy lefeküdtem e Sebbel. Mindenbe belekérdezett, még tanácsokat is adott. Végre úgy éreztem, hogy van egy testvérem. Mikor a fiúk megjöttek már az asztalon volt a vacsora, Seb feje pedig vörös volt. Azt hiszem, őt is faggatásnak vetették alá.  Az esténk nagyon hangulatosan telt, de éjfél körül a kis Raikkönen jelezte, hogy hiába van a mamája pocakjában, mi bizony zavarjuk. Ezért ők elköszöntek és elindultak haza, szerencsére csak az utca túloldalára kellett menniük. Mielőtt Lottie elment volna, átölelt és a fülembe súgta, hogy ne várjak sokáig, mert nem lesz még egy ilyen pasi az életemben. Mikor Seb bezárta az ajtót, és elindultunk a hálószobába,éreztem és szerintem Seb is, hogy ez az éjszaka, mindent meg fog változtatni.